[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
*Yoseob*
Nem hagyhattam egy mosoly nélkül Min tettét, olyan aranyos volt, hogy legszívesebben megzabbantottam volna. De helyette Onew felé indultam el Minnel a nyomomban.
- Onew. Ideadnád nekünk a pockyt? -kérdeztem.
- Nem. -mondta fölényesen.
- Ne már, add ide. Majd eszel helyette mást.
- De ott van még a táskában epres is. -mondta a táskára mutatva.
Min felé fordultam.
- Neked megfelel az epres pocky? -kérdeztem aranyosan.
*Rin*
- Majd mesélek, ha kettesben leszünk. - mondtam rámosolyogtam. ~Úgysem mondok el mindent.~ gondoltam, majd hirtelen oldalba böktem Minhot. - Remélem nem ijedsz majd meg tőlem. Tudod az angyali külső mögött egy ördöglakozik. -mondtam hirtelen komolysággal.
|
*Minho*
A nappaliban telepedtünk le, és nasizni kezdtünk. Valaki bekapcsolta a TV-t, de nem sok mindent lehetett hallani belőle. Kicsit de ja vum volt, mert a vacsoránál is ugyanezt csináltunk.
Rin mellé ültem le.
- Te még tartozol nekem információval - mondtam vigyorogva.
*Min*
- Pockyt kéreeek! - nyúltam az említett édesség doboza után, de Onew pont előlem vette el. Úgy tűnik, ma nagyon egy rugóra jár az agyunk. Csirke, és Pocky... remélem a következő nem YoSeob lesz neki.
- Min - szólalt meg YoSeob, mire ránéztem. A szájából pont egy csokis Pocky lógott ki, én pedig gondolkodás nélkül leharaptam a végét. Ezt egészen addig folytattam, míg el nem fogyott.
- Finom - mondtam mosolyogva. Ha nem lett volna ott a fülem, körbeszaladt volna a szám a fejemen.
|
*Yoseob*
Elmosolyodtam Min látványán. -MadárMinisztikus vagy. -mondtam és magamhoz húzva megcsókoltam. Felálltam, felvettem a boxeremet, majd vissza vettem a nadrágomat, és beletúrtam a szekrénybe. Az első kezembe akadt pólót felvettem, majd kivettem a torlasz az ajtó elől és kinyitottam Minnek.
*Rin*
Te jó éd, kellett nekem elmondanom! ~csaptam volna a homlokomra, ha Minho nem az összes tasakot rám hagyja. -Ezért még számolunk béka. -mondtam mérgesen, majd beléptem az ajtón, ahol a sok éhen kórász letámadott. Aztán felpillantottam a lépcsőre és megláttam Mint meg Yoseob-ot. Összenéztünk Minnel egy pillanatra és egy széles mosoly húzódott a szájára, én pedig egyből levágtam mindent, ami kettejük között történt.
|
*Minho*
- Ugye tudod, hogy úgyis ki fogom belőled szedni? - kérdeztem tőle, még mielőtt beértünk. Nem vártam meg, hogy válaszoljon, ezért bementem.
Fogalmam sem volt, mire célozhatott azzal, hogy közöm van hozzá. Egyre jobban kíváncsi lettem.
*Min*
Az egész testemet szétvetette a boldogság.
- Bár én már kaptam személyre szóló madárkát, lehet ki kellene mennünk - javasoltam neki. A légzésem még mindig nem állt teljesen helyre, de egy ilyen után.. ha csak visszagondolok rá, már akkor is hevesebben kezd el verni a szívem.
Felálltam, és felvettem a nadrágomat, hozzá pedig YoSeob egyik pólóját, mert az volt hozzám közelebb.
- Na, hogy nézek ki? - fordultam egyet körbe előtte.
|
*Yoseob*
Nem tudtam nem becskuni a szemem néha, habár Min látványa isteni nagy élvezetet nyújtott. Amikor mindketten végeztünk, pont kopogtak az ajtón és egy hangos kiáltás ütötte meg a fülünket: "Itt van a kaja!"- csak annyi volt az egész én pedig mosolyogva néztem az alattam pihegő lányra.
*Rin*
-Khm. -köszörültem meg a torkomat. -Vigyük be a kaját nekik, aztán még eldöntöm, hogy mesélek-e, mert néhányhoz közödvan. -mondtam és leállítottam a motort, majd gyorsan kiszáltam a kocsiból és a csmagtartó felé vettem az irányt.
|
*Minho*
- Igen? - kérdeztem vissza azonnal. Rá kellett jönnöm, hogy szinte semmit nem tudok Rinről. És ahelyett, hogy elkeseredtem volna, csak feléledt bennem a kíváncsiság, és mindent meg akartam róla tudni.
- Tudnál ezekről esetleg mesélni is?
*Min*
A mutató ujjamba haraptam, és elmosolyodtam. Soha nem esett még ilyen jól egy bók.
A kényeztetése magasabb szintekre emelt engem. Hamar rátértünk a lényegre, amit nagyon élveztem. YoSeob volt felettem, és próbáltam nem lehunyni a szemeimet, mert olyan tökéletes látványt nyújtott.
|
*Yoseob*
Ahogy Min eldobta a pólómat rátapadtam ajkaira. Nyelvem át akarta venni az irányítást a szájában, de ő sem adott alább, azért áttértem a fülére, majd egyre lejjebb haladtam a mellkasán csókokkal borítva bársonyos bőrét, aztán pedig elkezdtem anadrágjával bajlódni, ahogy levettem róla végig mértem. -Gyönyörű vagy. -mondtam csodálattal.
*Rin*
-Hát, még nem cukkoltál, meg idegesítettél annyit. -mondtam nevetve. -Na meg hidd el, amiket olvasok és írok, meg a kis fantáziáim a jó pasikról.. hááát, leesne a kis állad. -mondtam neki őszintén, de nem mertem egy ilyen vallomás utána aszemébe nézni, hisen csak Min ismeri ezt az oldalamat.
|
*Minho*
- Te és az erőszakosság? - néztem rá kétkedve. Pont ez volt az a két dolog, amit soha nem tudtam volna elképzelni egymás mellett. Rin aranyos, kedves, figyelmes, és még sorolhatnám a jó tulajdonságait, de az erőszakos egyáltalán nem tartozik közéjük.
*Min*
Érezni az érintését magamon... felért mindennel. Még soha életemben nem keltett bennem senki sem ekkora vágyat. A hátához nyúltam, és lesegítettem róla a pólóját. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy a sarokban akart tovább pihenni, ezért kielégítettem minden vágyát, és odadobtam.
|
*Yoseob*
Belemosolyogtam a csókunkba, hiszen még így is elbűvölt, ennyire sietősen. Lassan eleresztettem ajkait és az enyémekkel a nyakára kalandoztam, miközben ujjbegyeim a pólójának szegélyét keresték. Majd amikor megtalálták gyorsan megszabadítottam tőle és a hasára adtam egy csókot.
*Rin*
-Nem nem ő az erőszakosabb. -mondtam komolyan ránézve. -És tényleg, csak te még nem ismersz annyira egyikpnket sem, hogy tudd. -mondtam ördögien felnevetve. -A kérdésedre válaszolva pedig, már nagyon rég óta ismerük egymást, szinte testvérek vagyunk, még a telepátia is működik közöttünk. -mondtam mosolyogva az utat figyelve, aztán odaérve vettünk a boltban kaját és hazafelé tartottunk.
|
*Minho*
- Ilyen erőszakos a barátnőd? Mintha egymás ellentettjei lennétek - jegyeztem meg.
- Mióta ismeritek egymást? - kérdeztem csevegő hangnemben.
*Min*
Hátra dőltem, közben pedig lehúztam magammal YoSeobot is. Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy nem gyors-e egy kicsit a tempó, de aztán rögtön elvetettem ezt, mert kevés időnk van így együtt, és minden egyes percet ki kell használni.
Arról nem is beszélve, hogy már rettnetesen kívántam.
A nyaka köré fontam a kezeimet, és mélyen beletúrtam a hajába. De nem sokáig tudtam ellenállni neki, és becsúsztattam a kezemet a pólója alá.
|
*Yoseob*
-Ühüm. -válaszoltam Min kérdésére, majd fogtam magam és eszmélve hogy nincs zárható zár az ajtón, így kitámasztottam egy székkel az ajtót miután kiraktam a ne zavarjanak tablát. -Hol is hagytuk abba? -kérdeztem vidáman, majd mellé mászva gyengéden megcsókoltam.
*Rin*
Nyeltem egy nagyot, hát mit is mondhatnék? Azt, hogy ők éppen azt csinálják? ~gondolkoztam.
- Hát szerintem, ööö.. Min szerintem.. megerőszakolja Yoseobot. -mondtam ki végül nevetve, majd gyorsan gyújtást is adtam a kocsira és elndultam. -Igazából nem tudom, hogy mit csinálhatnak. -néztem egy pillanatra félre.
|
*Minho*
- Persze - álltam fel én is. - Szerinted mi lehet az elintéznivalójuk? - kérdeztem vigyorogva, miközben elindultunk kifelé. Volt egy igen erős tippem, de hallani akartam, hogy Rin mire gondol.
*Min*
Amíg YoSeob nem volt a szobában, felültem az ágyon, és körbe néztem. Alig voltunk itt két napja, de máris hatalmas rendetlenség uralkodott a szobán. Az ajkamba haraptam, és elfojtottam egy mosolyt.
YoSeob amilyen gyorsan ment, olyan gyorsan jött is.
- Sikerült? - kérdeztem tőle, bár tudtam, hogy igen. Úgysem csináltak semmi különöset. Legalábbis ha igen, megverem Minho-t, mert Rin még nem menne bele.
|
*Yoseob*
-Nee, várj. -súgtam oda Minnek. -Én majd elmegyek és szólok Rinnek, nem hiszem hogy ők ketten, tudod. -nem fejeztem be a mondatot és őt visszaültettem az ágyra. -Te csak várj meg itt és ha visszjövök juttasd eszembe, hogy kulcsra zárjam az ajtót és rakjak ki egy ne zavarj! táblát.- mondtam és útnak indultam. Kopogtatás nélkül léptem be az ajtón és nem lettem meglepve, ergo beszélgettek. -Ööö, menjetek már el kajáért legyetek már oly szívesek, nekem Minnel van egy kis elintézni valóm még.- vallottam be a fejemet vakargatva.
*Rin*
-Talán. -mondtam és beleharaptam az alsó ajkamba. Majd hirtelen benyitott Yoseob és ránk parancsolt, hogy menjünk boltba, sóhajtva felálltam és mentem a kocsikulcsért és az irataimért. -Jössz? -néztem Minho felé, aztán Yoseob-ot kerestem a tekintetemmel, de ő már addigra köddé vált.
|
*Minho*
Egyszer, régen, Jonghyunnal kötöttünk egy alkut, hogy soha nem jövünk össze rajongókkal. De ahogy elnéztem a mellettem ülő, és mosolygó lányt, rögtön arra gondoltam, hogy lehetetlenség lenne betartani azt a hülye alkut.
- Igen? Szóval szerinted én vagyok a legszexisebb - jelentettem ki vigyorogva, miután feleszméltem a bámulásból.
*Min*
Még semmit sem tudtunk csinálni, amikor kopogtatni kezdtek. Nem várt sokáig az illető, be is nyitott. Hol marad a szabadság? És miért nem lehet kulcsot rakni arra az ajtóra?
- Menjetek már el! - mondta Dujun. Kivettem a fejem alól a párnát, és a leaderhez vágtam.
- Nem! - vágtam rá.
- De csak neked van jogsid!
- Rinnek is van.
- De hozzá nem nyitok be - emelte fel a kezeit.
- Ya, ezt meg mire véljem? Rá nem, de ránk igen, mi? - felkönyököltem, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Ők már több, mint egy órája ketten vannak bent - vonta meg a vállát.
Hirtelen nevetni kezdtem. Igen, Rin pont az, aki képes megadni magát rögtön. Hihetetlen, hogy ezt feltételezik róla.
- Jó, menjünk - sóhajtottam nagyot. Úgyse fognak békén hagyni...
|
*Yoseob*
-Nem érünk rá. -mondtam Junnak, aki csak tovább állva bámult minket, amint én csókoltam Mint. -Ó nee.. most komolyan el kell mennünk? Miért mi és miért nem küldesz valaki mást? Például ott van Rin, ő is nagy lány már, nyugodtan elmehet. -fakadtam ki és Mint fogva felmentem a szobába és magunkra zártam az ajtót. -Megőrjtenek, menjen a leader. -kezdtem bele a magyarázkodásba, mire megcsókolt.
*Rin*
-Értem. Ami azt illeti igen, az összes részt és mindegyiken meg voltam halva. Annyira aranyosak voltatok, azóta vagyok flamer. -magyaráztam, miközben végig a tekintetét kutattam, de nem tudtam belőle kiolvasni semmit.
|
*Minho*
- Már vagy egy fél éve nem hallottunk róla - vontam meg a vállaimat. Egy ideig még tudtunk bele találkozni, de aztán egyre több lett a fellépésünk, neki ott volt az iskola... hát igen, nem most volt, hogy vele tudtunk forgatni.
- De végig nézted az összes részt, igaz? - néztem rá ismét, és elfojtottam egy mosolyt.
*Min*
Képtelen voltam betelni vele. Hogyan képes ezt csinálni? A falnak döntött neki, én pedig úgy éreztem, hogy fogalmam sincs, miért halogatjuk ezt a dolgot.
- Hé, nem akartok elmenni a boltba? - kérdezte Junhyung. Mégis mit keres ő itt?
- Eltaláltad - vágtam rá.
- De hozzatok már valamit!
- Szerinted egy ilyen kis faluban van éjjel-nappali? - néztem rá értetlenül.
- Nem, de fél órára innen van egy nagyobb település.
|
*Yoseob*
-Madárka combot mi? -emeltem fel a szemöldököm, majd letettem és felé fordultam. -Azt hiszem azt kaphatsz, ha szeretnél. -mondtam és megcsókoltam, majd felvettem az ölembe, ő pedig összekulcsolta a fenekemen a lábait.
*Rin*
-Értem.. -mondtam elmerengve. -Tehát akkor, elég sokan láttak.. tudod.. úgy.- mondtam. -Ööö.. egyébként a kis Yoogeun-nel mizu? -tereltem hirtelen a témát.
|
*Minho*
- Persze, persze, én is ezt mondanám - akartam rávágni, de szerencsére nem tettem. Helyette inkább válaszoltam neki.
- Normálisan néznek ki, azért ők is csak emberek. Van két szemük, egy orruk, szájuk, fülük. Általában hajuk is van, de van olyan rajongónk, aki leukémiás, és a kezelések miatt inkább levágatta - feleltem, és a plafonra néztem. Egyszer még meg is látogattuk a kórházban.
*Min*
YoSeob válla felett kukucskáltam ki.
- Ez... itt micsoda? - kérdeztem hangosan. A hűtő a szó szoros értelmében kongott.
- Tudod mit? Inkább mást ennék... mondjuk madárka combot - suttogtam a fülébe vigyorogva. Fogalmam sincs, mit gondolhat rólam ezután a nap után, de a megjátszás nem az én műfajom. Ami a szívemen, a számon is, ez már nem fog változni.
|
*Yoseob*
-Héé! -ordítottam fel nevetve. -A jó hajam. -mondtam és Min lábát fogva indultam ela hűtő felé. -Mit ennél? -kérdeztem, amikor kinyitottam a hűtőt, hogy lássuk miből élünk.
*Rin*
~Úristen! Úristen! Úristen! Rám kacsintott! ~fogott el a fangörcs, de kívülről csak annyi látszott, hogy meredtem magam elé faarccal. -Azt azért megnézém. -mondtam eszmélve. -Mármint, hogy kik azok, nem azt hogy meztelen vagy. -teljesen zavarba jöttem, miután rájöttem, hogy elég érdekes mondat volt az előző.
|
*Minho*
- Pedig tudhatnák, hogy engem nem láthat mindenki meztelenül - mondtam vigyorogva. - Csak bizonyos, nagyon kiváltságos lányok - kacsintottam rá.
Azt hiszem, mára már befejezhetem Rin cukkolását, mert a végén vérszegény lesz miattam.
*Min*
Nem használt, hogy arrébb lépett. Utána mentem, és a hátára ugrottam. Jól összeborzoltam a haját.
- Ezt a Minciért is - mondtam nevetve.
|
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés