[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
*Yoseob*
Mikor Min rámkacsintott, ó te jó isten. Le sem tudom írni mit éreztem.. már mentem volna utána, amikor megfordult és komolyan azt mondta, hogy meg ne próbáljak utána menni. Csalósottan fordultam hátra, de csak azt láttam, hogy Minho futkos Rinnel, úgyhogy inkább bementem a srécokhoz.
*ParkRin*
Eszeveszettül kiabáltam Minho karjaiban.
- Tegyél le! Tegyél le mielőtt mindketten megahlunk! -kiabáltam, majd amilyen nagyon csak tudtam kapaszkodni kezdtem belé.
|
*HyoMin*
Az, hogy ilyen közel hajolt hozzám, furcsa hatást váltott ki belőlem. Rögtön előrébb léptem egyet, és onnan pillantottam rá.
Legszívesebben az egész éjszakát vele töltöttem volna kettesben. De az én szótáramban ez nem így működik.
- Jó is lenne, de ideje lenne elmennem zuhanyozni. Ha gondolod, jöhetsz - kacsintottam rá. - Meg ne próbáld - mondtam utána rögtön komolyan, és elindultam a szobám felé.
*Minho*
- Nekem? Pihenni? De hát tele vagyok energiával, nem látod? - kérdeztem vigyorogva. - Megmutassam? - kérdeztem újra, és meg sem várva a válaszát az ölembe kaptam, és futásnak eredtem. Tényleg tombolt bennem az erő.
|
*Yoseob*
- Szerintem hagyjuk őket egyedül. -súgtam Min fülébe mögé lépve. Majd megfogtam a karját és elhúztam Minhoéktól.
- Te nekem úgy néz ki a dolog, hogy Rinnek nagyon bejön Minho. -mondtam fülig érő szájjal. -Nincs kedved még valamit csinűlni am?
*ParkRin*
Mi a jó ég van ezzel? Szerelmes? Áhh.. én is az vagyok.. csak a különbség, hogy én belé.
- Uhm... maradjunk, de szerintem neked ki kellene pihenni, amit ittál. -mondtam nevetve.
|
*HyoMin*
Érdeklődve néztem, ahogy Minho néz Rinre. Ha én ezt este elmondom neki... ahogy ismerem, nem fogja beismerni magának, de ezért vagyok én, hogy segítsek mindenben.
Emellett az életemet is feltettem volna rá, hogy Minhot és Rint összehozzam, mivel Rin fülig szerelmes ebbe a békauraaságba. És nekem Rin boldogsága mindennél fontosabb volt.
*Minho*
- És mi van, ha engem fűt a szerelem? - kérdeztem vigyorogva. Alapból nem kérdeztem volna meg... de hát az a feles akkor is egy feles. Sajnos (xD) nem sűrűn iszok, ezért a kevés pia is kihozza belőlem a "szívemen-a-számon" énemet.
Rin sajnos nem tudott válaszolni, mert megjelentek YoSeobék.
- Nem maradunk még itt egy kicsit? - kérdeztem a hintaágyra mutatva.
|
*Yoseob*
-Naa.. a tökéletesen beállított hajam! -kiabáltam nevetve a földön. Feltápászkodtunk és elindultunk most már tényleg. Útközben találkoztunk Minhoval és a barnával, úgy láttam, nagyon összemelgedtek.
*ParkRin*
-Minho kérlek, ezt vedd vissza nem fogadhatom el. -mondtam a földet bámulva, miközben kullogtunk egymás mellett. -Ha megfázol a lelkemen fog száradni.
-Nem fogok megfázni! -mondta akaratosan.
-De igen, olyankor fázik meg legkönnyebben az ember amikor nem is gondolja.
|
*HyoMin*
Eltátottam a számat, és utána meredtem. Elkezdtem futni, és megint a nyakába ugrottam.
- Mi az, hogy ugratsz? - kérdeztem komolyan, és elkezdtem összeborzolni a haját.
Egyre jobban belezúgtam. Innen már nem lesz visszaút....
*Minho*
- Ezt - mondtm mosolyogva, és levettem a pulcsimat. Alatta egy atléta volt, de nem fáztam (már említettem milyen okokból kifolyólag). Átkaroltam, és úgy adtam oda neki a pulcsimat.
|
*Yoseob*
Hihetetlen ez a csaj -gondoltam magamban.
- Bevetteeeeeed! -kiabáltam és megfordultam a jó irányba, amerre Min is indult. Nem hagyhattam ki, hogy ennyire befolyásos vagyok.. csak ki kellett próbálnom. Már imádom ezt a csajt.
*ParkRin*
-Nem, nem fázom.. -mondtam mosolyogva, amjd kirázott a hideg. -Am is mit tehetnél ha azt mondanám fázom? -kérdeztem bátortalanul mosolyogva.
|
*HyoMin*
- Ühümm - bólogattam, és elindultam egyenesen előre.
- Khm... az ellenkező irányba lakunk - szólt YoSeob.
- Tuftam! - feleltem, és megfordultam, és magabiztosan mentem tovább.
Hogy lehetek ennyire béna? Ennyire szerencsétlen, kétballábas, tökkelütött tyúk?
*Minho*
- Nem fázol? - kérdeztem, miközben kicsit eltoltam, hogy a szemébe tudjak nézni. Bár nem volt a leghidegebb, de nem is volt annyira meleg...Plusz engem az alkohol is fűtött, szóval inkább nem hallgattam az érkézszerveimre.
|
*Yoseob*
Befejeztem a bohóckodást és mosolyogva fordultam meg és néztem a távolba.
- Azt hiszem ideje lenne mennünk nem? -sóhajtottam, majd Minre néztem. -A többiek már biztos otthon vannak.
*ParkRin*
Nem tudom, hogy jutott el idáig, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy Choi Minho karjaiban vagyok, bár nem úgy, de legalább barátok vagyunk. Na jó, a barátság ilyen hamar nem alakul ki, bár az tény, hogy én hamar barátkozom, talán ezért is csalódom akkorát.
|
*HyoMin*
- Szavadon foglak katona! - mondtam nevetve, és ránéztem. Még mindig hihetetlen volt számomra, hogy ebben a helyzetben vagyok.
*Minho*
- Kérésed számommra parancs - kacsintottam rá, és a derekánál fogva megöleltem. Aztán hogy izgalmasabbá tegyem, felemeltem, és forogtam egyet.
|
*Yoseob*
Olyan jó volt ölelni Min-t, annyira közel éreztem magamhoz, mintha már nem tudom milyen rég óta ismernénk egymást.
- Értettem főnök, akkor nem kis vörösözlek le többet. -mondtam majd a jobb kezemet a homlokomhoz emeltem, úgy ahogy a katonaságban tiszteletet adnak.
*ParkRin*
- Nem ölelelnél még egy kicsit? Olyan jó végre téged öleleni, azt hiszem mindig is erre vártam. -mondtam mosolyogva felnézve rá.
|
*Minho*
Mosolyogva öleltem át.
- Sajnálom, hogy nem jöttem korábban- suttogtam a fülébe. Örültem, hogy végre ilyen közel kerültünk egymáshoz.
*HyoMin*
Szinte elvesztem az ölelésében. Imádok másokkal veszekedni, de vele nem tudok. Ő teljesen más, mint azok, akiket eddig megismertem.
- De ez csak átmeneti béke. Még egy kis vörös, és háborút indítok ellened - mondtam színlelt komolysággal a hangomban.
|
*Yoseob*
- Igen, te mit képszelsz.. elestem. -mondtam nevetve és mellé sétáltam. - Sajnálom, hogy le kis vörösöztelek.. csak annyira.. áhh semmi. Béke? -kérdeztem a karjaimat kitárva. Ő csak bólintott és megöleltem.
*ParkRin*
Megfordultam és megláttam Minhot, odaszaladtam hozzá és megöleltem. -Köszönöm.. legalább te észrevetted, hogy nem vagyok ott. -belefúrtam az arcoma mellkasába és könnyezve megszólaltam. -Féltem.
|
*HyoMin*
- Hogy mit képzelek? Hogy ÉN mit képzelek? Te neveztél kis vörösnek - mondtam durcisan, és furcsa arcot vágtam hozzá. Mindenesetre inkább nem néztem rá, mert féltem, hogy az aranyos arca láttán még kimenne az erő a térdeimből.
*Minho*
Már fél úton járhattunk, amikor észrevettem, hogy nem hallom Rin hangját. Basszus, most komolyan ott hagytuk? Tudja egyáltalán az utat?
- Srácok, menjetek nyugodtan, majd megyek - köszöntem el tőlük, és szinte már azonnal futottam is visszafelé. Amikor már a sarkon jártam, lelassítottam.
Illetve egy földön fekvő YoSeobot, és egy durcin fejú lányt (még mindig nem jegyeztem meg a nevét) láttam.
Egy pillantás után mentem tovább, és megörültem, amikor ott láttam Rint.
|
*Yoseob*
Meglepődtem, hogy eltűnt mögöllem Min, de csak futottam tovább, míg nem a hátamra ugrott valahonnan és felestünk. Hirtelen nem fogtuk fel hogy mi történt és csak füküdtönk, amjd hirtelen felállt és leporolta magát.
- Mit képelsz ? -kérdeztem nevetve, de annyira, hogy majdnem hanyat dőltem a nevetéstől.
*ParkRin*
Otthagytak.. ezt nem hiszem el. Elfelejtettek megukkal vinni..
- Most mi a jó eget csinálok majd? - kérdeztem magamtól hangosan, amikor lépteket hallottam mögüllem.
|
*HyoMin*
- Állj meg! - kiáltottam utána. Azt hinné az ember, hogy egy táncos gyorsan tud futni... de nem... YoSeob kilóméterekkel vezetett, csak úgy tudtam utolérni, hogy levágtam az utat. Amikor már közel értem hozzá, egyszerűen a hátára ugrottam, és a nyakába csimpaszkodtam bele.
Kínzom egy kicsit a súlyommal.
*Minho*
- Értem - bólintottam mosolyogva. Hihetetlenül jó hangulatom volt.
- Elnézést, nem tudnának kicsit csendesebbek lenni? - jött oda a pultos asszony.
- Eh? Már az is baj, ha jó a hangulatunk? - kérdezett vissza merészen DooJoon. Ajajj, ebből baj lesz...
- Nem, én csak arra kértem, hogy legyenek halkabbak - mondta egyre idegesebben a nő.
*Fél óra múlva*
Az utcán kuksoltunk, mert kirúgtak minket. A vitába mindenki beszállt, így itt végeztük. Amikor elindultunk visszafelé, úgy éreztem, hogy valamit elfelejtettünk....
|
*Yoseob*
- Hát akkor kis vörös... - nem fejeztem be a mondatomat, hanem elkezdtem hátrálni, félve attól hogy megver. Nevetve futottam ő pedig futott utánam.
*ParkRin*
Minhot végig baszogatták a srácok egy csajjal.
- Nem tudom, de szerintem Min kiment cigizni.. Yoseob meg gonodlom elkísérte. -magyaráztam.
|
*HyoMin*
Olyan aranyos volt, ahogy így köhintett, hogy majdnem elolvadtam. Egy pillanatra ellágyult a tekintetem, és mosolyogva néztem rá. De aztán csak nevetni kezdtem.
- Még jó, hogy elmondtam a nevemet, mert kinyírnálak, ha kis vörösöznél - feleltem egyszerűen.
*Minho*
A fiúk folyamatosan rejtetten cukkoltak engem Rin miatt. Nagon reméle, hogy ő ebből semmit nem vett észre. De én azt viszton észrevettem, hogy a másik lány és YoSeob eltűntek.
- Hol van YoSeob? - kérdeztem. A másik lán is lmondta a nevét, de nem figyeltem rá Rin teljességgel lekötött.
|
*Yoseob*
- Értem. Te cigizel? -kérdeztem meglepetten, persze nem zavart, hiszen nem szólhatok bele az életébe, ő sem szól az enyémbe. - Egyébként bocsi a kis vörösözésért, csak ugye nem tudtam a neved. -mondtam majd oldalrapillantottam és köhintettem egyet.
*Park Rin*
Odasétáltam a pulthoz és kikértem én is egy narancslevet, mint Yoseob, de nem mentem vissza, hanem szememmel Min után kutattam, de mivel nem találtam, hamarosan visszamentem a fiúkhoz. Mondhatom nem túl jó 10 srác közt egyedüli lányként lenni, bár sokat nevettem rajtuk.
|
*Minho*
Kelletlenül, de elvettem a kezemet, hogy elengedjem. Néztem, ahogy a pulthoz sétál, majd egy könyököt éreztem meg az oldalamban.
- Ennyire bejön? - kérdezte vigyorogva Key.
Nem válaszoltam, csak bólintottam. Aztán lehajtottam a kis felest, hogy meglegyen az alap hangulatom.
*HoMin*
- Ja, csak nem akartam egyedül cigizni - mondtam vigyorogva, és elővettem a dobozt. Bár imádok táncolni, nekem is megvan a magam szenvedélye. Remélem, ez nem riasztja el...
De nagyon örültem, hogy végre kettesben lehetünk.
|
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés