[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
*Yoseob*
Elnevettem Minho megjegyzésén. Hihetetlennek tűnt az a buta sztori, a Nővérem a legcsodásabb teremtmény a földön, persze csak Min után. Húztam mosolyra a számat.
-Elmondta neked? -néztem rá nagy szemekkel mire bólintott és megint nevetni kezdett, én is nevettem vele. -Haragszik nagyon?-kérdeztem, azért én is emberből vagyok.
-Nem hiszem. Sekinek sem tudna ártani, úgyhogy haragudni sem tud senkire. -mondta mosolyogva.
- Akkor jó.
*Rin*
Imádtam Min-t, annyira más volt, mint az életemben eddigi jelenlévők. Szinte a testvérem volt, imédtam minden vele töltött percet. És naná, hogy ő tudta, hogyan kell engem megvígasztalni. Nevetni kezdtem a mondatán.
-Akkor kezdhetjük. Minho kiröhögött amiért ilyen naív voltam. -erre szúrós szemekkel nézett rám és elindult befelé. -Vicceltem-vicceltem. Be ne merj menni és bántani őt. -mondtam neki nevetve, mire ős is elnevettemagát.
|
*Min*
- Paboo, ettől vagy olyan aranyos - öleltem át nagyon szorosan. - Nincs azzal semmi baj, ha naiv vagy. Ha valaki hazudik neked, majd péppé verjük - villantottam rá legszebb mosolyaim egyikét.
Világ életemben egyedül voltam, és Rin volt az egyetlen, aki mellettem volt. Soha nem hagytam volna, hogy bárki is megbántsa. Az illetőnek a beleit az éjjeli szekrényemen tároltam volna egy befőttes üvegben. Komolyan.
*Minho*
- Szóval a nővéred leprás - néztem röhögve YoSeobra. Már volt szerencsém a testvéréhez, aki távolról sem volt leprás. Sőt, szerintem egy miteszer reklámba is elmehetett volna, hogy ilyen az "utána" jelenség. Soha, egyetlen egy bőrhibája sem volt.
|
*Yoseob*
Kicsit nagyon gonosznak éreztem magam, amiért átvertem Rint és ennyire a szívére vette. De megérte.
Fogalmam sem volt, hogy mi lesz az éjszaka, viszont nagyon örültem, hogy nyertem.
-Akkor engem is csak ráakart szedni Min. -jutott fel Hyunseungnak is, bólintottam. -Titeket össze kellene kötni.
-Tudom. -mondtam boldogan és kilestem az ablakon, Rin éppen megölelte Mint. Elmosolyodtam, majd láttam bejjönni Minhot.
*Rin*
Jól esett, hogy kijött utánam Min és mindent bevallott. Viszont az már kevésbé esett jól, hogy Minho kinevetett és ráadásul még el is húzta a csíkot mellőlünk.
-Rátok nem tudok haragudni, csak nagyon rosszul viselem, hogyha hazudnak nekem, de most az fáj a leginkább, hogy ilyen naív vagyok. -megöleltem.
|
*Min*
- Te nyertél, elismerem, és tervezd az estét, én pedig megyek Rin után - mondtam, egy puszit nyomtam az arcára, és elkeztem a barátnőm után futni.
Sajnos túl jól ismertem, és tudtam, hogy az a gyengéje, hogyha hazudnak neki.
Minho is ott volt, de nem fordítottam rá különösebb figyelmet.
- Rin, kérlek ne legyél dühös YoSeobra. Az én ötletem volt ez az egész játék, sajnálom. De hidd el, meg fog büntetni... - néztem félre.
*Minho*
Fogalmam sincs, hogyan tudta ezt bevenni. Az egyik részem meg akarta vigasztalni, de a másik sajnos túl erős volt, és kitört belőlem a röhögés.
Erre egy jól irányzott ütést kaptam. Miután megérkezett Min, nem is volt kedvem tovább ott maradni. Otthagytam őket, és besétáltam a nappaliba.
|
*Yoseob*
Hyungseung mindent elront, vagy nem? az is nyerésnek számt nem?
- Ugye így is nyertem, hogy megtudja az igazat? -kérdeztem a mellém bújó Mintől, aki bólintott.
- Micsoda? -kérdezte fenhangon Rin. -Yoseob, te hazudtál nekem és én csúnyán bevettem. -nézett rám dühösen, majd kiszaladt.
*Rin*
Nem hittem el, hogy csúnyán rászedett Yoseob. Én komolyan elhittem minden szavát, olyan őszinte arccal mondta. Dühösen szóltam neki, majd kiszaladtam, mivel szemeim megteltek könnyel. Nem szabadna ilyen naívnak lennem. Kifutva neki ütköztem Minhonak, aki megfogott.
- Mi a baj? -kérdezte aggódva.
- Semmi, csak megint naív voltam. Yoseob csúnyán rászedett azzal, hogy a nővére leprás. -mondtam sírva.
Erre nem vígasztalást kaptam, hanem jól arcon röhögött, mire megütöttem.
|
*Min*
- Itt vagyok - szólalt meg Hyunseung.
- Kérlek, segíts nekem - néztem rá könyörögve.
- Miben? - kérdezte érdeklődve.
- Most hívott anya, és kiderült, hogy a húgom leprás lett. Tudom, hogy már feltalálták az ellenszerét, de nagyon rajong érted. Nem tudnál eljönni hozzánk, hogy felvidítsd? Persze később, de nagyon örülne neki, mivel te vagy a kedvence - mondtam hatalmas szemekkel.
Ekkor jött be YoSeob és Rin. Rin rögtön odarohant hozzám.
- Min, tudtad, hogy YoSeob testvére leprás? - kérdezte elkerekedett szemekkel.
Rögtön YoSeobra néztem szúrós szemekkel.
- Mi? Ez hülyeség! - kezdett el nevetni Hyunseung.
Na, most fogunk lebukni. Odabújtam YoSeobhoz, még mielőtt kitörne a háború.
|
*Yoseob*
Odavágtattam Rinékhez, éppen valami fontosat beszélhettek, mert Minho majd megölt a szemeivel, de nekem nyernem kellett. Sajnálom. El kellett hívnom, hiszen Minho tudta volna hogy ez nem igaz.
-Rin! Eljönnél velem egy pillanatra a hintaágyhoz? -kérdeztem a legaranyosabb pofát vágva.
-Persze! -mondta mosolyogva és elnézést kérve Minhotól elsétáltunk.
- Nos csak annyit szeretnék mondani, hogy nem tudom tudod e, de a nővérem leprás. Szóval csak arra szeretnélek megkérni, hogy ha tudsz, majd gyere el egyszer hozzánk. Tudod nagyon szereti a dalaitokat Min-nel.
*Rin*
Elámultan néztem Yoseobot. Most ezt komolyan? Mirét nem mondta hamarabb?~
-Öhm persze. Szívesen megteszem ha csak ez kell. -mondtam mosolyogva. Szegény Yoseob, nehéz lehet most neki.~
|
*Min*
Az én kiszemeltem pedig nem lett más, mint HyunSeung. Ha talán aranyosan rápislogok, akkor el fogja nekem hinni.
Kissé összeborzoltam a hajamat, és berohantam a nappaliba.
- Hol van Hyunseung? - kérdeztem ziláltan. Grammy-díjat nekem.
*Minho*
Meg akartam neki ígérni, hogy soha nem fogok neki hazudni. Már nyitottam is volna a számat, amikor YoSeob vágtázott oda hozzánk.
|
*Yoseob*
-Ohó micsoda játék ez. Benne vagyok asszony. Úgyis én nyerek. -csókoltam meg hosszan. -Már tudom is ki lesz az áldozatom.
Mivel a Beastből és a SHINeeból tud mindenki rólam mindent csak Rin lehetett az egyetlen akinek beadhattam.
*Rin*
-Nem, de tudod, hazudott már nekem olyan, aki megígérte hogy nem fog, ráadásul elég sokáig. Én pedig naív vagyok. -valottam be neki bizonytalanságomat. Igazat mondtam, volt barátom előtte és nagyon sokat hazudott nekem. Mit előtte? Nem is barátom.. miért álmodozok én itt?!?
|
*Min*
- Játszunk! - csillantak fel a szemeim. - A játékszabályok egyszerűek. Aki hamarabb tudja elhitetni az egyik itt lévő emberekkel, hogy a testvére leprás, az nyer. A nyeremény pedig egy éjszaka, amit azzal töltünk, ami a nyertes szeretne - mondtam.
Kötve hiszem, hogy itt bárki el is hinné, hogy a testvérem leprás. Főleg úgy, hogy nincs is testvérem. De ezt Rinen kívül senki nem tudja.
- És komolyan be kell a kiszemelt személyt etetni. Úgy, hogy teljes mértékben elhiggye - mondtam.
*Minho*
- Azért ugye nem feltételeznéd rólam, hogy tudnék neked hazudni? - kérdeztem tőle, miközben az egyik szemöldököm a magasba szaladt.
Beismerem, nagyon ritkán hazudtam, de neki soha nem tudnék.
|
*Yoseob*
-Ugyan, már azzal a kedvemre teszel, hogy lélegzel. -mondtam. -Neked nem kell csinálnod semmit én tökéletesen érzem már most is magam. -mosolyogtam rá, majd megcsókoltam és felhúztam magammal. -Szeretnél csinálni valamit? -érdeklődtem.
*Rin*
-Csak légy velem őszinte és aranyos. Akkor minden a helyére kerül. És persze legyél önmagad. -mondtam nevetve. Nem tudtam hinni a fülemnek, hogy ő tényleg azon fáradozik, hogy megnyerje magának a szívem. ~Vajon tényleg engem akar vagy csak egy trófea lennék a többi mellett?~ Gondolkodtam magamban.
|
*Min*
Szinte elakadt a lélegzetem, amikor a nyakamba harapott. Vajon tudta, hogy ott a gyengepontom? Szóval én is megőrjítem? Győzelem!
- Igazad van. Akkor majd ha eljön a tökéletes pillanat, itt és most megesküszöm neked, hogy a kedvedre fogok tenni - mondtam sunyin vigyorogva.
*Minho*
- Akkor a cél megvan, már csak meg kell valósítanom - feleltem egyszerűen. Úgy tettem, mintha mi sem lenne ennél könnyebb, de igazából fogalmam sincs, hogyan tudnám megnyerni a szívét magamnak. De nem hiszem, hogy bármi olyan akadályba ütököznék, amit ne tudnék megoldani.
|
*Yoseob*
Teljesen felizgultam a gondolattól, hogy mit csinálnék vele, ha csak mi ketten lennék, és mondjuk máshol.
Beleharatam a nyakába egy aprót és belesúgtam a fülébe.
- Ne érts félre, én kívánlak, csak ne itt és ne most. -mondtam neki, mire odafordult felém és megcsókolt.
- Megőrjítesz. -válaszolta.
- Legalább tudod én eddig végig mit éreztem, amíg veled voltam. És te még ráadásul semmit sem csináltál.
*Rin*
Nagyot nyeltem és a szemeibe néztem.
- Ahhoz az kell, hogy megszeresselek. -mondtam. -Persze nem mintha most nem szeretnélek, de ez más. Ahhoz sokkal másabb fajte szeretet kell. -mondtam olyan mélyvörös színre váltva, hogy az hihetetlen.
|
*Min*
A szívem heves vágtába kezdett. Még álmomban sem gondoltam volna, hogy ez lesz YoSeob rekaciója. De be kell vallanom, nagyon tetszett.
Az ajkamba haraptam, amikor a füleim felé kezdett el közeledni. A karjaimat a nyaka köré fontam, és beletúrtam a hajába.
Hajajj, nem kellene túl sokáig elmenni. Mármint, nekem nem az idővel van a problémám, hanem a hellyel.. vagyis, mint az előbb is kifejtettem, hogy a hellyel nincs bajom, hanem az idővel.
Teljesen megőrültem. És ezt csak ez a madárka váltotta ki belőlem...
*Minho*
Mélyen a szemébe néztem, és fogalmam sincs, mennyi ideig néztem. Ezt nem gondolhatja komolyan. Ha most arra akar célozni, amire én gondolok, akkor...
Megfogtam a csuklóját, és közelebb húztam magamhoz.
- És áruld el, hogyan tudnám elérni? - kérdeztem, vészesen közel hajolva hozzá.
|
*Yoseob*
Imádtam, hogy ha egy csaj fél valamitől, Min pedig annyira cuki volt a rovaroktól való félelmével, hogy megtudtam volna zabálni. Aztán elkezdte felfelé húzni a pólómat, persze az ajkaimra tapadt rögtön és megfordítottam, hogy ő legyen alul. Csókolóztunk, majd elkezdtem a füle felé venni az irányt.
*Rin*
Vállba ütöttem Minhot amilyen erősen csak tudtam, aztán úgy tett, mint akinek nagyon fájt így közelebbről is megnéztem.
-Nincs is ott a helye, miért nafogsz? Már azt hittem bajod esett. -mondtam neki letörve. -Egyébként csak tessék. Érd el, hogy megmutassam neked az az énemet is.
|
*Min*
A biztonság kedvéért ellenőriztem, hogy nincs-e ott a bogár. Mikor nem láttam sehol, kifújtam a levegőt. Semmitől sem féltem annyira, mint a bogaraktól. Undorítóak.
Amint meghallottam Rin kérdését, ránéztem, aztán vissza YoSeobra, és miközben megcsókoltam, elkezdtem felfelé húzni a pólóját. Persze, csak incselkedtem, soha nem merném itt, ilyen helyen...
De ahogy belegondoltam, ha csak ketten lettünk volna, és este lett volna...
A fenébe, mikor lettek ennyire piszkosak a gondolataim?
*Minho*
A gondolat, hogy Rin tud vad is lenni, feltüzelt.
- Szeretném megismerni azt az énedet is - kacsintottam rá mosolyogva.
|
*Yoseob*
Nevetnem kellett Min-en, persze csak szolidan.
-Nyugi, nem bogár, illetve már nem. Elszaladt. -mondtam neki és megpusziltam a homlokát. -Maradjunk még így, annyira jó így és ki akarom élvezni veled a napsütést. -megcsókolt.
- Héé, nem mennétek szobára? -hallottuk oldalról Rin hangját. -Cukik vagytok meg minden, de azért ne itt induljatok be. -mondta nevetve.
*Rin*
Én nem értem, ezen mi vicces van? Ennyire nem lehet hihetetlen, amit mondtam.
- Hidd csak el, fiúkkal nőttem fel, meg kellett tanulnom velük verekedni is. Egyszer még ki is térdeltem a saját uncsim két első fogát. De senki nem akart hinni neki hogy én voltam. -mondtam nevetve. -Meglepődnél, hogy milyen vad teremtés lakozik eme szelíd külső mögött. -mosolyodtam el.
|
*Min*
- Reméltem is - szakítottam meg egy pillanatra a csókját, aztán odahúztam magamhoz, és újra megcsókolt. Lassan elkezdett hátrahajolni, én pedig követtem. A kezemet leraktam a földre... ami megmozdult.
Akkorát visítottam, mint még soha életemben. Szinte rögtön rámásztam YoSeobra (talán az ugarni helyesebb kifejezés lenne), és elkezdtem remegni.
- Nyugtass meg, hogy az nem egy bogár...
*Minho*
Hirtelen kezdtem el nevetni. De annyira, hogy még a füvön is elterültem a hasamat fogva.
- Hogy te verekedtél? Pont te, aki egy fűszálnak is képtelen lenne ártani? - kérdeztem még mindig fulgokolva.
Min felsikított, én pedig abbahagytam a röhögést, és odanéztem. Na, szerelmeskedjenek már itt a füvön. Inkább vissza néztem a barna hajú szépségre, akinek a neve Rin.
|
* Yoseob*
Barátilag? Sokkolt ezzel a kérdéssel. Feszülten ültem mellette, majd sokatmondóan ránéztem.
- Nem Min! Ne kérdezz hülyeséget. Nem barátilag, szerinted a barátok tesznek ilyet? -kérdeztem és megcsókoltam.
*ParkRin*
- Hát te teljesen elvesztetted az eszedet. -mondtam neki nevetve. -Sokat verekedtem kiscsaj koromban a srácokkal, de azért jobb horgos. Majd te megvered őket helyettem. Megegyeztünk? -nyújtottam oda a kezem és kezet ráztunk. Aztán oldalra pillantottam és megláttam Mint és Yoseobot. Hihetetlenül cukik voltak és nem akrtam megzavarni a csókocskát.
|
*Min*
- Szóval barátilag? - néztem rá mosolyogva. Azt gondolom, hogyha valaki megcsókol engem többször is, nem csak barátilag akar velem kapcsolatot létesíteni.
És erre a gondolatra hevesebben kezdett verni a szívem. Lehetséges lenne, hogy...?
*Minho*
- Akkor megtanítalak, hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket. Ha én, vagy Min mondjuk neked, akkor elpirulva megköszönöd.Talán akkor is, ha más lány mondja ezt neked. De ha más fiú, akkor adj neki egy hatalmas jobb horgost - néztem mélyen a szemébe, és vártam, hogy nevessen. A nevetésénél nincs is édesebb dolog a világon.
|
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés