[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
*Yoseob*
- Igen, sajnos csak két hét. -mondtam csalódottan, majd felcsillant a szemem. -De ugye majd ezután a két hét után is együtt maradunk? -kérdeztem mire értetlenül nézett rám. -Mármint, hogy kapcsolatban leszünk. -pirultam el. Nagyon bejött Min, el sem tudom mondani mennyire.
*ParkRin*
- Akkor elpirulok és éselszaladok. -mondtam nevetve. -Bocsi, nem vagyok hozzászokva hogy szépeket mondanak rólam és valaki egyáltalán szépnek hisz. Persze Min-en kívül. -mondtam teljesen elpirulva a mondatom végére. Minho egyszerűen varázslatos egy ember.
|
*Min*
Annyira szívesen átöleltem volna, és fittyet hányva a többiek véleményére tovább csókoltam volna. De hát ez nem ilyen könnyedén megy...
Ráadásul, ha majd Rin rá fög jönni... húúú, van egy olyan érzésem, hogy az húzos menet lesz. De miért is nem mondtam el neki? Mert hülye vagyok.
Elhúzódtam, és az eget kezdtem el bámulni.
- Szóval, két hét - mondtam ki. Két hét nyugalom, aztán pedig vissza kell menni mindannyiunknak a megszokott életébe...
*Minho*
- És mi lesz, ha nekem téged van kedvem nézni? - kérdezte sunyi vigyorral.
Nem akartam tovább titkolni, hogy tetszik nekem, de ez a várakozás... nem baj, rá megéri várni, ezt belül érzem.
|
*Yoseob*
- Semmi nem volt tegnap. Miután bementél én elmentem, persze nem úgy. -mosolyogtam rá, mire láttam, hogy fény csillan a szemében, majd nevetni kezdett. -Szóval lezuhanyoztam és nem tudtam aludni, mert te jártál a fejemben. -csak úgy kicsúszott, majd közelebb ültem hozzá és láttam hogy Minhoék nem figyelnek, így gyorsan megcsókoltam.
*Rin*
Elnéztem abba az irányba ahova Minho nézett, vagyis felém.
- Igen. Szerintem is gyönyörű a táj. -fordultam vissza hozzá nyújtott nyelvvel.
- Én rád értettem pabo. -motyogta, de úgy tettem mint aki nem hallotta.
- De komolyan, ne bámulj ennyire meg többet kérlek, mert zavarba hozol. -mondtam miközben kezeimmel rögtön a fvet kezdtem el piszkálni.
|
*Min*
Ahogy YoSeobra néztem, rögtön eszembe jutott a tegnapi. Mivel nem voltam az a megszeppenős leányzó, csak simán ledobtam magam a fűbe, hátratettem a kezeim, és élveztem a napot.
- Hogy telt a tegnap estéd? - kérdeztem YoSeobot. Vajon gondolt rám?
*Minho*
Én is leültem a fűbe. Azon gondolkoztam, hogy mit kellene csinálni, miközben megakadt a szemem Rinen. A napfény meseszépen fénylődött a hosszú, barna haján, amit jelenleg az apró kis széllökések is lengettek. Végigfuttattam a tekintetem a gyönyörű testén, és újra megállapítottam, hogy még mindig gyönyörű alakja van.
- Minho, van rajtam valami? - kérdezte félve Rin. Ja, hogy túl feltűnően bámultam?
- Nem, csak gyönyörködtem - kacsintottam rá.
|
*ParkRin*
Azt hittem, soha nem végzünk a kajálással. Minho sokkal válogatósabb, mint bárki akit ismerek. Mindenfélét össze evett, csodálkoznék, ha nem lenne baja később. Mi Minnel csak ramen-t ettünk és beszélgettünk. Majd hazaérve láttuk Yoseob-ot a füvön fetrengve.
*Yoseob*
Unalmamban a fűre feküdtem, majd amikor nevetést hallottam felültem, hogy megnézzem, kik azok. Minho volt az Rinnel és Minnel. Hihetetlenül féltékeny lettem abban a pillanatban, majd Rin odaszaladt hozzám.
- Mizu hős szerelmes? -kérdezte.
- Miről beszélsz te? -kérdeztem értetlenül.
- Tudom, hogy bejön a csaj -biccentett a fejével Min irányába. Bólintottam.
- Szia -köszönt Min és Minho egyszerre, amikor odaértek hozzánk.
|
*HyoMin*
Hogy ez a csaj!!?!! Na jó nem bánom, most az egyszer megteszem neki, hiszen még jól jöhet a segítsége. Oké vicceltem, szívesen elmegyek vele és a békával.
- Hogyne! -bólintottam és láttam, ahogy Rin ki akar lépni az ajtón. -Át kellene öltöznünk nem? -kérdeztem.
- Mi? Ja, igen. Minho ugye nem haragszol? -meg sem várta a válaszát becsapta az orra előtt az ajtót és már öltözött is.
Alig bírtam felöltözni abban a tempóban, amit Rin diktált, de sikerült.
*Minho*
Hát ez a csaj. Nevettem magamban egyet és leültem a folyósó falának támaszkodva. Alig érkeztem ötöt pislogni, már mindketten készen voltak. Bezárták az ajtót és már indultunk is. Nem telt bele 10 perc máris ott voltunk.
- Na döntsétek el, hogy ki mit eszik, ma én fizetem nektek.
- Valakinek sok pénze van. -mondta Min egy kicsit szúrósan.
- Hát akinek KisMillióHétszázHuszonHáromEzer rajongója van.. -mondtam nyelvet nyújtva neki, majd elvesztem Rin mosolyában.
|
*Yoseob*
Reggel nagyon nehezen ébredtem fel, mert Minnel álmodtam, hadd ne kelljen elmesélnem. Szóval felébredtem és meglepve vettem tudomásul, hogy Junék sehol sincsenek. elindultam zuhanyozni majd kimentem a kertbe.
*ParkRin*
Fájós fenékkel másztam be az ágyamba, majd megpróbáltam elaludni, az igazság az, hogy één is fáradt voltam, így hamar elaludtam.
Márnap reggel arra ébredtem, hogy valaki kopogás helyett dörömböl az ajtón. Álmosan, pizsamában, egy Min párna kíséretében az ajtóhoz lépkedtem és kinyitottam.
- Szia Rin. -köszönt egy puszival Minho. - Nincs kedvetek eljönni velem venni valamilyen kaját? Szörnyen éhes vagyok, a hűtőben meg nicns semmi.. -biggyesztette le az ajkait.
- Neked is szia Minho. -dünnyögte Min én pedig csak mosolyogtam.
- Persze, menjünk, igaz Min?
|
*HyoMin*
Hozzávágtam egy párnát Rinhez.
- Még meg sem kérte a kezemet. Meg egyébként igen aranyos és... -itt abbahagytam, telán még nem kellene elmondanom neki.
- És? -kérdezte értetlenül.
- Semmi, aludjunk! Én már nyaaahj *ásít* de fáradt vagyok -mondtam és lelöktem az ágyamról, majd bebújtam a takarúm alá és igyekeztem elfelé aludni.
*Minho*
Mosolyogva keltem reggel és elmentem a konyhába élelmet keresni. Kinyitottam a hátőt, ami kongott az ürességtől. Felszaladtam Rinhez és Minhez.
|
*Yoseob*
Odajött hozzám Jun és mellkason veregetett, mire én kérdőn néztem rá.
- Csak gratulálni szeretnék, ahhoz hogy volt elég merszed kimenni hozzá. -vigyorgott.
Nem voltam én már olyan kisfiú hogy ne merjek odamenni hozzá, nem tudom miért kellett olyan nagy dobra verni. Fújtattam egyet és az oldalamra fordulva elaludtam.
*ParkRin*
- Hogy mit csináltunk? Kaptam tőle egy puszit.. -mondtam mosolyogva. -De másra nem emlékszem.. beszélgettünk, hogyvámpír vagyok. -nevettem. -Yoseobbal mizu? Aranyos? Remélemjó férjed lesz és gondodat tudja majd viselni. -nyújtottam nyelvet és megcsíptem egy kicsit az arcát.
|
*HyoMin*
- Inkább kiről - sóhajtottam. A vigyort erőszakkal se lehetett volna letörölni az arcomról. Miután Rin kérdőn nézett rám, elmeséltem neki mindent.
- És ti mit csináltatok eddig? - ültem fel hirtelen. Ez volt az, amire eddig vártam.
*Minho*
Visszamentem a szobába, és ledőltem az ágyamra. De szeretném, ha most is itt lehetne mellettem!
Azonban most már legyőzött a fáradtság, és úgy, ahogy voltam, elaludtam.
|
*Yoseob*
Mosolyogva mentem be a szobába, mire a fiúk letámadtak. De én ügyet sem vetettem rájuk, csak bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Hát a zuhanyzás az arról szólt, hogy fél óráig csak Minre gondoltam, majd amikor a fiúk dörömbölni kezdtek gyorsan megmostam magam és átöltöztem, majd kimentem. Ledőltem az ágyra és elmélkedni kezdtem, nem tudtam kiverni Mint a fejemből.
*ParkRin*
- Aludj jól. -mondtam Minhonak, majd lassan benyitottam a szobába. Kezemmel az arcomon lévő puszinyomot fogdostam és amikor körbe pillantottam megláttam Mint az ágyon. Közelebb mentem hozzá érdeklődve, de nem reagált semmire, mire fogtam és a másik oldalról meggurítottam.
- Na mi jóról álmozol ennyire? -kérdeztem
|
*HyoMin*
- Jó éjt neked is - kiáltottam még utána, aztán bementem. Leültem az ágamra, és hanyatt is dőltem. Az ajkamba harapjak, nehogy visítsak.
Igen, ez szerelem első látásra....
*Minho*
- Hát akkor, jó éjt - köszöntem el tőle, mikor már az ajtójuk előtt álltunk.
- Várj még egy pillanatot - mondtam, és értetlen pillantására nem mondtam semmit, csak közel hajoltam hozzá, és adtam egy puszit az arcára.
- Álmodj szépeket - suttogtam.
|
*Yoseob*
Ó te jó isten, hogy ez a csaj.. meg ááh... el fogja venni az eszemet, már előre érzem -gondoltam a csókunk közben, majd a feneke alá csúszattam a kezeimet és felemeltem. Lábaid összefűzte a derekamon, én pedig elindultam a szobájauk felé. Azt ajtó előtt megálltam és letettem.
- Menj aludni, jó éjszakát neked. -loptam egy puszit az arcára és hátat fordultam, majd elindultam.
*ParkRin*
Bólintottam Minho kérdésére.
- Persze, menjünk befelé.. -aztán felálltunk és elindultunk befelé. Annyira szeretek a közelébe menni, annyira már, mint a többi sztár. Bár még nem is ismerem, nem nyilatkozhatok.
|
*Minho*
Óó, vigyázz a nyelvedre, mert meg találom harapni - mondtam magamban. Szerencsére volt annyi eszem, hogy hangosan ne mondjam ki.
A szívem azt mondta, hogy most menjek oda hozzá, és csókoljam meg, de az eszem tiltakozott. Túlságosan is tetszik ahhoz, hogy egy ilyennel elrontsam. Szerencsére még sok-sok időnk van itt együtt.
- Menjünk be? - kérdeztem végül. Ha tovább maradunk itt kettesben, talán nem tudom már magam tűrtőztetni.
*HyoMin*
Meglepődtem. Meglepődtem? Nem, lesokkolódtam. Nem gondoltam, még álmomban sem, hogy ennyire fel tudom tüzelni. De ez nagyon tetszett.
Lehunytam a szemem, és belesimultam az ölelésébe. A karjaimat a nyaka köré fontam, és lábujjhegyre álltam. Annyira vártam már erre... el sem hiszem, hogy teljesült. Mindent beleadtam abba a csókba, hogy még csak eszébe se jusson más lány.
|
* Yoseob*
Ez a kis szemtelen csaj, ő csinálja és engem piszkál. Férfi vagyok vagy mi a szösz! Mikor elindult megfogtam a csuklóját, magamhoz rántottam és amikor kérdőn felnézett rám megcsókoltam. Karjaimat a derekára tettem és úgy öleltem magamhoz szorosan. Azt hiszem szeretem...
*ParkRin*
- Mondtam, hogy még nem tudom.- mondtam neki, majd kinyújtottam a nyelvemet és megpaskoltam a kis fejét.
|
*Minho*
- Mi? Meg tudnál engem ölni? Engem? - néztem rá kiskutya szemekkel. Azt hiszem, egyre jobban belezúgok.
*HyoMin*
- Az álladat ne hagyd a földön, még a végén valami belemszik a szádba - kacsintottam rá, és visszaindultam a szobánkba. Ideje lenne aludni végre... elég mozgalmas napot hagyok a hátam mögött.
|
*Yoseob*
Basszus.. tényleg van rajta rövid nadrág- gondoltam. Ez a lány csak szórakozik velem, ezt nem hiszem el. És most még ráadásul lehajol az öngyújtójáért, hát nekem itt végen, mint a botnak. Az a formás fenék, azokkal a combokkal, te jó édes istenem. MIIIIIIN!!! -ordítottam mentálisan.
*ParkRin*
- Ohh.. lebuktam, hogy meg akarom ízlelni a véredet, de még nem döntöttem el, hogy életben hagylak-e vagy megöllek e majd. -mondtam mosolyogva. Istenem ez az ember, az igazság az, hogyha valójában vámpír lennék, nem hogy innék belőle.. de átváltoztatnám őt is és akkor velem lenne örökre.
|
*Minho*
Egyetlen egy normális ok sem jutott eszembe, hogy miért szebb, kedvesebb, csinosabb, mint a többi lány. De erre nem is kell semmilyen elmélet, csak az, hogy az enyém legyen.
- Ha vámpír vagy, akkor félnem kellene? Ki fogod szívni a véremet? - néztem rá elkerekedett szemekkel.
*HyoMin*
- Nincs hideg, és amúgy is, van rajtam rövidnadrág - vágtam egy durcis pofát, és megmutattam neki. Igazán tetszett, hogy a tekintete végig másfelé is elkalandozott.
Vajon húzzam még egy kicsit az agyát?
A válasz: igen!
A gyújtót "véletlen" leejtettem, majd felálltam, hogy felvegyem. Természetesen szándékosan végig háttal neki. Most meg fog ölni?
|
*Yoseob*
Bent a fiúkkal leültünk dumálni, vagy egy óra múlva úgy döntöttem kinézek az egyik ablakon, hogy merre néz. Amint kinézem megláttam Min-t.. csak egy pulcsi volt rajta. Lehetséges, hogy egy pulcsiban ül csak kint?- kérdeztem magamtól. Szemeimet végigfuttattam lábain, azokon a formás lábakon. Megnéztem magamnak hamarabb is.. de hogy csak a pulcsi van rajta.. ááh.. kicsit felizgatott a látványa.
- Menj ki és beszélj vele, ha fel akarod szedni. -mondta Jun.
Kimentem Minhez, de úgy tettem mint aki csak kiment.
- Nahát, itt ülünk kint egy szál pulcsiban? Nem fogsz megfázni? -véltem felfedezni egy kis aggódást a hangomban.
*ParkRin*
Amikor arcával közel hajolt az arcomhoz hevesen kezdett dobogni a szívem és azt kívántam, hogy megcsókoljon, nem tette meg, de jól van ez így. Nevetni kezdtem a butaságán, majd folytattam az idétlenkedést.
- Tudod én már így sem fogok soha meghalni, valójában vámpír vagyok. Mit gondolsz mitől vagyok csodálatosabb minden emberi teremtménytől? -kérdeztem komolyan, elfolytva a nevetést.
|
*Minho*
A ház mögött álltam meg, és raktam le. Mélyen a szemébe néztem, és közel hajoltam hozzá. Olyan gyönyörű volt, hogy alig tudtam neki ellenállni. De még korainak tartottam, ezért elhúzódtam, és leültem a fal tövében, miközben egy nagyot sóhajtottam.
- Mi nem fogunk meghalni soha, mert záros határidőn belül feltalálják az életelixírt - mondtam mosolyogva. Szeretném hallani ismét a nevetését.
*HyoMin*
Miután lezuhanyoztam, leültem az ágyra, és gondolkoztam. De aztán meguntam egy idő után, felvettem egy pulcsit, és kimentem leülni a hintaágyra. Örülök, hogy nyár van, mert így egy röcidnadrágban sem fáztam. Bár mi tagadás, úgy nézett volna ki, mintha a pulcsin kívül semmi nem lett volna rajtam.
|
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés