AZ OLDAL ELKÖLTÖZÖTT!!!

Lassan cammogtam a helyszín felé. Egy főtéren volt a forgatás. Örültem, hogy végre felfedeztek. Táncosként nehéz betörni a szórakoztató iparba. De nekem sikerült. Mármint félig. A múlt héten a One Direction keresett táncosokat a klippjükhöz. Nem állandó munka, de bekerülhetek a tvbe. És ez a lényeg. A válogatón sikerült is továbbjutnom. Összesen 10 táncost válogattak be. Nagyon örültem, hogy sikerült. - Amelia Hart vagyok - mondtam a biztonsági őrnek. A fanatikus rajongók persze hosszú sorokban álltak, csak azért, hogy akár egy pillanatra is megpillanthassák kedvenceiket. - Mehet - dörmögte. Átbújtam a biztonsági láncon, és az öltöző felé vettem az irányt. Adtak nekem egy ruhát (ami nem mellesleg roppant jól nézet ki) és elküldtek az egyik szobába. Épp levettem a felsőm, amikor benyitott egy srác. Meglepődve néztem rá Ő eleinte csak nevetett, de amint felmérte a helyzetet, kicsit elszégyellte magát. A kicsin a hangsúly. Természetesen megnézett magának. - Ömnm - szólaltam meg. - Ja, bocsi, csak épp menekülök. - LIAM!!- ordított valaki. - Áhh, értem - suttogtam. Majd benyitott egy másik srác is. Halk fütty hallatszódott. Elmosolyodtam, és beletúrtam a hajamba. Ezt nem hiszem el! - Mi most megyünk is - mondta Harry, és eljezdte kifelé húzni Liamot. Mosolyogva néztem a zárt ajtóra. Ezek nem komplettek! Végül sikerült átöltöznöm. Aztán a fodrász keze alá kerültem, és irány a forgatás. A táncot már tudtam. Szerencsére alacsony vagyok, ezért az első sorban álltam. Még a felvétel előtt elpróbáltuk párszor. Aztán ment a kamera is. az 5 srác előttünk állt és énekelt. Így ment ez egész nap. A producernek semmi nem akart megfelelni. Este már nyugodtan öltözhettem vissza. Az öltöző helyett az ajtóban várt rám Liam. - Mit csinálsz ma este? - kérdezte. - Alszok. - Helyette nincs kedved feljönni hozzám? - Ennyire könnyűvérű nőcskének tart? - Nincs. - De... - Azt hiszem hallottad. válaszomat. Nem!- mondtam mosolyogva, beszálltam a kocsimba, és elmentem. Másnap reggel egy finom kávé ébresztett. Kinyitottam a szemem, de nem akartam hinni neki. Egy tálca volt az éjjeli szekrényemen, rajta egy pohár Starbuck kávéval. Ne! Ez most komoly? Betört a lakásomba... A kávét az első kukába kidobtam. Pedig imádtam... fájt is érte a szívem rendesen! Aztán ismét elindultam a forgatásra. És megcsókolt. Lassan, szenvedélyesen. Csak hogy tudja, mit nem kaphat meg, visszacsókoltam. Isteni csók volt... gyanítom, életem egyik legjobbja. De megszakítottam. A szemébe mosolyogtam, és faképnél hagytam. - Menj a fenébe! - ordítottam. Azt a csokor rózsát a képébe dobtam. Szerencséje volt, hogy a folyosón találtam meg, és nem az ebédlőben. Ott is simán jelenetet rendeztem volna. - Most mi az?- kérdezte nevetve. - Ez rohadtul nem vicces! - mutattam a ruhámra. Egy hatalmas folt éktelenkedett rajta. - Úgy tűnik, le kell venned... - Hogy lehetsz ennyire.... - Aranyos? - Köcsög! - Hé, ennyire nem volt durva. - Nem? Azt mondom, nem?! - Nyugi. - Nem, nem fogok...- nem tudtam befejezni. Az ajkait az enyémekre tapasztotta. A legutóbbi csókunk még élt bennem, de mintha ez más lett volna.. a multkor csak játszadozott velem, most viszont igazán kívánt. Ismét visszacsókoltam. A papírt eldobtam a kezemből, és a nyaka köré fontam. Mivel magasabb volt mint én, le kellett hajolnia hozzám. De nem bánta, mert a fenekemen matató keze nem mutatta semmi jelét a bánatnak. Aztán egy hirtelen rántással felemelt. A keze még mindig a popsim alatt volt. Megfordított, és nekitámasztott a falnak. Tetszett ez a vadság benne... A csókolózást tovább folytattuk. Az egyik kezével engem tartott, a másikkal pedig a pólóm alatt matatott. Mint említettem, nagyon kívánt engem. És büszke voltam magamra. Ő csak egy könnyed éjszakát akart tőlem, most pedig ott járunk, hogy eleped minden érintésemért. - Öhm... én igazán nem akarok zavarni, de a forgatás folytatódik - szólt közbe halkan Harry. Mind a ketten ránéztünk. Kicsit össze voltunk kuszálódva... Liam még egy puszit adott a számra, majd lerakott. Én megigazítottam a hajam, és minden szégyen nélkül elmentem a stylisthoz. De csak a producert találtam meg. Elég döbbenetes hírt közölt... - Most már feljössz hozzám?- jött oda a forgatás után fülig érő szájjal Liam. - Nem. - De.... - Tudod, te vagy az az ismerősöm, aki a legtöbbet akadékoskodik. - Mert nem akarsz beleegyezni -.-" - Rendben. Akkor menjük együtt haza. - De... - Oké, egyedül megyek- indultam el. De hamar utolért. Szóval mégis csak velem jön. Felhúzta a kapucniját, és felrakta a nagy fekete szemüvegét. - most komolyan jössz velem buszal? - Aha, persze - mondta sokat sejtető mosollyal. Mint kiderült nekem is fel kellett ralnom a kapucnt - esett az eső. A buszon is lész heringparty volt. Meglepő, de sokat nevettünk együtt. Aztán az egyik megállónál még többen szálltak fel, és én Liam és az ablak közé préselődtem. Felnéztem a szemébe. Ő is pont engem nézett. Egyszerre mozdultunk. Ugyanabban a pillanatban csókoltuk meg egymást. Akkor már tudtam, hogy nincs menekvés. A buszon is nyaltuk-faltuk egymást. néhányan be is szóltak. De valahogy valaki máskötötte le a figyelmem. A jó megállónál észbe kaptam, és leszálltam. Megfogtam Liam kezét, és húztam magam után. Egy ilyen nap után a testet kielégítésért sikított, amit csak ő tudott megadni nekem. A kulcsomat beleraktam a zárba. Amint beértünk, ismét rögtön egymásnak estünk. A kabátokat ott helyben ledobtuk minden mással együtt. A hálóig szerencsére sikerült eltalálni. Másnap reggel Liam karjai között éredtem. Aminek felettébb örültem. Felnéztem rá, és büszkeség töltött el. Mert ő csakis az enyém! Kicsivel később ő is kinyitotta a szemét.