|
wohoo
2012.04.04. 21:08
Nos, ez egy új történet. Ma álmodtam meg nyelvtan órán xD Egy félénk lányról fog szólni. Aki beleszeret Shou-ba. Minden A9 koncin ott van, szinte mindig az első sorban, de legszélen. A számokat is csak énekli, de nem meri magát elengedni. Mellékesen gyönyörű arca van. És szép is nagyon. Az egyik konci után egy PSC-s felfgyel rá. Ad neki egy telefonszámot.
Aztán hónapokkal később a parkban sétál, amikor találkozik megint azzal az emberrel.
Aztán kiderül, hogy A9 klippben kellene szerepelnie. Persze erre rögtön rávágja, hogy nem. De a menedzser kéri, hogy fogadja el. Nem fog sokat találkozni a srácokkal, de a színésznő hiszti miatt visszamondta.
És itt kezdődik a történet :D Mert a mi szívünk csücskének főhősnője elfogadja az állást. Akkor még nem is sejtette, hogy mibe megy bele.
Na, hajrá Zuzu :D
Azt ki ne felejtsem, hogy ez csak egy hosszabb lélegzetvételű novella lesz. Szó sincs regényről, vagy ilyesmiről :D
- Nem! - vágtam rá rögtön.
- De... kérlek! Te vagy az utolsó reményem!
Nos, sosem hittem, hogy eljön ez a pillanat. Azt hiszem, illene bemutatkoznom.
A nevem Sachiko Fujimaro. 23 éves egyetemista lány vagyok, aki a szüleinél él. Egy kis kávézóban dolgozok.
Nagy szerelmem az Alice Nine banda. Csak azért dolgozok, hogy minden koncertjükre el tudjak menni. Imádom őket.
Szokásos helyen az első sor jobb legszélső széke. Mindig én ülök ott, szinte már a törzshelyem.
Az egyik koncertről hazafelé menet megállított egy PSC-s tag. Szerinte kivételes szépségem van. Na persze! Biztos csak egy szatír - gondoltam.
Aztán komoly személyit mutatott. Persze, hogy másolt volt. De adott egy telefonszámot, hogyha esetleg be szeretnék futni, nyugodtan hívjam fel. Mondanom sem kell, hogy azt a telefonszámot az első kukába kidobtam.
Épp sétálgattam hazafelé a parkon keresztülmenve. Amikor ismét felbukkant. Arra kér, hogy szerepeljek az Alice Nine új PV-ben. Még mit nem!
- Hát, a remény hal meg utoljára. De a válaszom akkor is nem!
- De most mondta vissza a színésznő! Mennyire hisztisek ezek manapság... nem kérlek egy lehetetlen feladatra. Nem lenne nehéz megcsinálni, nem fog sokat látszódni az arcod. És a fiúkkal sem kell találkoznod!
- Aha, persze.
- Kérlek! Ha kell, itt helyben kifizetem az összeget! - Egy jó vastag tömb pénzt rántott elő.
- Akkor... maga tényleg igazi?
- Ja, hogy csak ez a gond? Gyere velem a PSC-be, és meglátod, hogy mindenki ismer engem.
- Ha nincs túl messze gyalog... nem szívesen ülnék be az autójába...
- Megértem. De akkor gyere. Kicsit szedd a lábad.
Elindultunk. Amint beértünk a PSC-be, tényleg mindenki ismerte. Felvitt az irodájába, és aláiratott velem pár papírt.
Szóval tényleg belementem. Nem akartam elhinni...
Tehát elvállaltam életem első modell szakmáját.
Valahogy féltem. Hitoshi (így hívták) adott nekem egy elég szoros beosztást. Azt mondta, hogy amíg neki dolgozok, nehogy a cukrászda közelébe merjek menni.
Így is elég pénzt fogok kapni. És kaptam egy telefonszámot is, hogyha elesteg valamelyik koncetre ingyen jegy kellene nekem. Aranyos...
Hazamentem, és lefeküdtem. Reméltem, hogy holnap tényleg nem fogok találozni a fiúkkal. Akkor tényleg szívrohamban kellene elvinni innen...
----
Álmos szemekkel lépkedtem az épület felé. Miért kell ilyen korán kezdeni?
Kinyitottam az ajtót.
- Ohayoo - köszönt nekem rögtön egy mosolygós Shou.
Ránéztem. Még mindig mosolygott.
Nem mondtam semmit, csak rögtön sakron fordultam, és kivágtattam a teremből. Vagyis csak akartam.
- Hova-hova? - kérdezte Hitoshi.
-
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
