AZ OLDAL ELKÖLTÖZÖTT!!!

A nap sugarai ébresztettek fel. Ez furcsa, hisz minden nap, hajnalban szólal meg az ébresztőm, és megyek futni. Lassan megdörzsöltem a szemem, és kinéztem az ablakon. Szuper, már délfelé járhatott…

A derekamon, a kéz szorítása erősebb lett. Szóval nem csak álom volt. Irtó lassan fordultam meg.

Reita még mindig aludt, csak álmában húzott magához közelebb. Orrkendő nélkül is milyen aranyos.

Végigsimítottam az arcán.

- Hmm - mordult fel.

Mosolyogva folytattam az utam, egészen a mellkasáig. Nem bírtam megállni, egy puszit adtam a homlokára. Mikor visszatértem a helyemre, már nyitva volt a szeme.

- Máskor is te ébressz fel. Nem szeretem Ruki kemény módszereit - sóhajtott fel. Nem akartam elrontani a pillanatot, hogy nem lesz több ilyen. Helyette csak felnevettem, majd kikeltem az ágyból. Felvettem az egyik túlméretezett pólómat.

- Reggeli? - kérdeztem.

- Jöhet - mondta. - Kérhetem ide, az ágyba?

- Rögtön, amint fizeted a rezsim felét. - Kacsintottam rá az ajtóból, és egy szexi mosolyt vetettem rá, majd kimentem a konyhába. Mire összeütöttem valamit, Reita is kitalált.

Az ölében ülve reggeliztem, miközben beszélgettünk, és nevettünk.

Mikor végeztünk, visszavittem a konyhába a tányérokat, és beleraktam a mosogatóba. Reita utánam jött, és a derekamnál fogva ültetett fel a konyhapultra. Mosolyogva hajoltam le, és adtam neki egy puszit, ami természetesen egy csókba fordult át.

Két óra múlva, már sikerült elkészülnünk. Amikor az ajtóban álltunk, és vettem fel a kabátomat, gondolkoztam el csak igazán, hogy mit is tettem, és hogy kivel.

Hívtunk egy taxit.

Az utcán meg akarta fogni a kezemet, de én elhúztam. Amikor megérkezett a taxi, ő elindult felé, én pedig még mindig ott álltam.

- Maiko?

- Nem hiszem, hogy többször találkoznunk kellene - suttogtam, és a másik irányba fordulva indultam el. Szerencsére, pont elcsíptem egy másik taxit, és beültem.

- A Hikary fesztiválra, legyen szíves - mondtam az úti célt. A szívem, szinte ketté akart hasadni, amikor elhajtottunk az egy helyben álló, megdermedt Reita mellett. Még a visszapillantóból láttam, hogy erőt vesz magán, és beül a taxiba.

Meglepődtem, amikor éreztem, hogy pár könnycsepp folyik végig az arcomon. Mégis mi ez? Komolyan egy pasi miatt sírok?

Rémes…

A fesztiválra azért kellett visszamennünk, mert másnap játékokon kellett részt vennünk. Egy beteg gyerekeknek gyűjtő alapítvány kedvéért, a DazzleVision is beleegyezett. Sajnos a The GazettE is…

- Kár, hogy nem jöttél tegnap… hatalmas party volt! - szólt Hauru, a dobosunk.

- Az biztos! - értett vele egyet Ryu, a gitáros.

- Mit csináltál? - kérdezte Takoru, a dobos.

- Semmi érdekeset - hazudtam.

- Ami meglepő, hogy tegnap, a GazettE tagok közül sem volt ott mindenki.

- Ja, ezen én is nagyot néztem. Se Ruki, se Reita, és Kai is, csak megkésve érkezett meg…

- Lehet, nekik is fárasztó napjuk volt - mondtam mosolyogva. Reitának biztos is…

- Lehet…

- Figyelem! Négy csapat lesz: piros, kék, sárga, és zöld. A piros csapat tagjai: Ruki, Takoru, és Maya. A kék csapat tagjai: Reita, Ryu, és Aiji. A sárga csapat tagjai: Maiko, Uruha, és… - A többire, már nem is figyeltem. Szerencsére, ez nem egy idétlen film, hogy Reitával kerüljek egy csapatba.

Egy sárga pólót vettem fel, és a csapatommal beszélgettem ezután. Engem szavaztak meg csapatkapitánynak. Szuper.

Most, muszáj lesz összpontosítanom, hisz a beteg gyerekeknek kell segítenem. Mindig is nagy adományozó voltam.

A verseny feladatok nagy odafigyelést igényeltek, így elvonták a figyelmem a problémámról. Teljes erőbedobással harcoltam a fődíjért. Elég sokáig nyerő pozícióban voltunk, de az utolsó feladat dupla, vagy semmi volt. Tehát, még közel sem voltunk a győzelemhez.

Az utolsó feladat során, fél lábon állva kellett három tojást egyensúlyozni egy tálcán. Ha egy is leesett, kiestél. Az nyer, amelyik csapat tagjai közül, legalább az egyikkőjüknek marad fent.

Az egyensúlyérzékem mindig is jó volt, így nem féltem. Az elején hamar kiestek azok, akiknek nem volt jó. Két perc után, már csak én, Reita, Ruki, és Aiji maradtunk állva. A kék csapatnak van a legtöbb esélye a nyerésre. Ne legyen a nevem Maiko, ha átengedem ezt nekik!

- Gyerünk Maiko, koncentrálj! - kiáltott fel mellettem Uruha.

- Te barom! Ha itt ordibálsz mellettem, nem fog menni! - szidtam le. Szerencsére, nem zökkentett ki. Egy helyben álltam továbbra is mozdulatlanul.

- Rendben - suttogta. Halkan felkuncogtam.

Egy fél perc múlva kiesett Ruki, majd Aiji is. Szóval, csak ketten maradtunk Reitával…

- Igazán leejthetnéd haver - szólt neki is Uruha.

- Nem bírnád ki, hogy tíz percig csendben maradj, igaz? - kérdezett vissza ingerülten.

- Ha leejted, ígérem, egy óráig is csendben maradok.

Csak sóhajtott egyet.

Majd egyszerre néztünk egymás szemébe. Pont ugyanabban a minutumban. A tekintete fájdalmas volt, mire felszaladt a szemöldököm. Utána rájött, hogy mit tett, ezért rögtön egy maszk mögé bújt.

Most komolyan megbántottam? Létezik egyáltalán még olyan férfi, aki nem csak egyéjszakás kapcsolatot akar?

Abban a pillanatban, mind a ketten meggyengültünk. Az én tojásom is leesett, és az övé is. Nem láttam, hogy melyikünké ért földet először, de nem is érdekelt.

Csak befutottam egy ismeretlen épület, ismeretlen folyosójára. Nem érdekelt az sem, hogy hol vagyok.

A fal mellé roskadtam le. Még csak, nem is ismerem! Akkor, hogyan érezhetek, ilyen mélyen iránta?

- Maiko? - kérdezte valaki, messze tőlem. Persze, csakis ő lehetett…

Majd éreztem, ahogy leül mellém. Nem szólt semmit, csak némán hallgattunk. Sok idő elteltével a vállára hajtottam a fejemet.

- Próbáljuk meg? - kérdeztem végül.

Nem válaszolt, csak maga felé fordította az arcom, és lágyan megcsókolt.

Vannak pillanatok, amikor azt hisszük, hogy a helyes döntést hoztuk meg. De utána rájövünk, hogy mégsem így volt. A kérdés az, hogy rá tudunk-e térni, ezek után, a jó útra. Előfordulhat, hogy nem. Ha szerencsénk van, akkor egy másik személy nyitja fel a szemünket, ezzel elindítva a helyes irányba.

Az idegesítő telefonom csörgése szakított minket félbe. A legjobb barátnőmnek külön csengőhangot állítottam be, így rögtön tudtam, hogy ő hív.

- Bocsi - mondtam, majd felvettem. - Szia. Épp, nem a legmegfelelőbb pillanatban hívsz…

- Szia. Én is örülök, hogy hallhatom a hangod! - Szarkazmusán elnevettem magam. - Akkor, holnap négykor, a kávézónkban? - tért rá rögtön a lényegre. Hallottam, hogy valami fontosról akar velem beszélni.

- Rendben. Szia - köszöntem el tőle.

Reitával pedig, ott folytattuk, ahol abbahagytuk.