1. fejezet
2012.03.03. 23:05
Nos igen, Reita is megihletett >< Jobban mondva... ez egy sokkal nagyobb lélegzetvételű írás lesz, mint eddig. Mert öt történet teljesen egymásba fog kapcsolódni, amiket szinkronban írok. Így lehet, hogy sokat kell várni a folytatásra. Hát akkor, itt lenne az első "könyv", a Reliable :D
Reita semmibe veszi a nőket. Guminőként tekint rájuk, amiket akkor, és arra használ fel, amire akar. De Maikóval más a helyzet, ezt már az első pillanatoktól kezdve látja.
Ha valaki nem ismerné Maikót, itt van néhány kép:
http://img.barks.jp/image/review/1000060093/003.jpg
http://www.nautiljon.com/images/clip/6/7/5/vision_31576.jpg
Emelett ajánlom a Dazzle Vision - Here számát, mert ebbe Maiko is nagyon szép, és a dal sem utolsó *-*
(A cím eredetileg The Prison of Love I. - Maybe lett volna, de a barátnőm angol felelésénél rátaláltam erre a szóra, és rögtön ők jutottak eszembe. Lehet, hogy nem lesz nagyon találó, mivel a jelentése megbízható, de ez egyszer nézzétek el nekem *-* )
-Áh - sikított fel valaki. Reita csendben felkuncogott, majd Aoi is követte.
- Mit csináltatok? - kérdezte mosolyogva Ruki.
- Ti voltatok, ugye? - viharzott be a szobába egy kék hajú lány.
Mindenki dőlt a röhögéstől, hisz a lánynak eleinte hófehér haja volt.
- Tudtam! Csakis a Gazettések lehetnek képesek ilyesmire! Majd meglátjátok, amikor a LightBringer híresebb lesz, mint ti, mi is porrá alázunk titeket! - fenyegetőzött, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt.
- Reita, igaza van… ennyire nem kellett volna durvának lenned - próbálta higgadtan mondani Uruha, de ismét röhögni kezdett, amikor megmutatta az illetékes a képet.
Japánban egy j-rock fesztivál volt, amire sok mindenkit meghívtak - köztük a The GazettE-t is.
- Szerintem nagyképűek - hallották a lány hangját, aki elment az öltözőjük előtt.
- Legalább ne előttük üvöltsd ezt.
- Miért? A képükbe is szívesen megmondom! - kiáltotta a lány.
- Ez… - kezdte Ruki.
- Háborút jelent - fejezte be Reita.
- De ki volt az? - kérdezte Aoi.
- A DazzleVisionos Maiko - felelte Kai. Mikor mindenki kérdőn nézett rá, megvonta a vállát. - Most mi van? Megnéztem, kik fognak fellépni.
- Tíz perc srácok. Siessetek, és ne keveredjetek több gondba - szólt be a menedzser, de már el is tűnt.
A fiúk felálltak, és kimentek. Épp Maiko énekelt. A közönség megbabonázva figyelte a lányt.
- A gitáros nagyon csapongva játszik - mondta Aoi.
- De csak azért, mert a dobos nem igazán érzi még maga sem az ütemet - folytatta Kai az analizálást.
Reita megbabonázva bámulta az énekest. Ugyanúgy a hatása alá került. Bár a zenekar nem volt a legjobb, ő mégis kimagaslott, és profi szintre hozta fel.
- Rei… itt vagy? - kérdezte Ruki, miközben meglengette előtte a kezét.
- Ö... aha - szólt az orrkendős.
- Tetszik a csaj? - Nézett rá sunyin.
- Dehogy! Max felszedem, járok vele egy hétig, és összetöröm a szívét. Még hogy mi vagyunk a beképzeltek.
- Két perc - üvöltötte valaki.
Reita felvette a gitárját, és előhalászta a pengetőjét is.
- Köszönjük, hogy ennyien megnéztetek! Igazán hálásak vagyunk nektek, és remélem élveztétek! És most következzen… a The GazettE! - köszönt el Maiko a közönségtől, aki visítva búcsúzott a bandától.
Amikor lejöttek a színpadról, mindenki, kivéve Maikot, lepacsizott a srácokkal. Maiko csak rájuk mosolygott, és ment is tovább.
Reita magának sem akarta beismerni, de megbabonázta az a mosoly. És még csak nem is szólt szívből… milyen lenne, ha igazi lett volna!
Megpróbált arra a pár számukra koncentrálni, amit előadtak, de csak a szőke hajú énekes lány járt a fejében. Elátkozta ezért.
- Tetszett nektek? - Hatalmas üvöltés. - Ennek örülök! De mi most megyünk. Reméljük jól telt a napotok, és ne felejtsetek el holnap is visszajönni a fesztiválra. - Kacsintott a közönségre Ruki. A szokásos felugrással búcsúztak.
- És végre mehetünk bulizni - kiáltott fel Uruha. Mindenki lelkesen szedte össze a cuccait az öltözőből, és már indultak is.
Az összes fellépő kibérelt egy termet, ahol addig buliznak majd, ameddig akarnak. A GazettE tagok eleinte hazamentek, ahogy Maiko is tette, de ő nem szándékozott visszamenni. A táskájával a vállán sétálgatott a havas utcán.
- Hé, kislány, nem jössz velünk bulizni? - kiáltott rá Maya, az LM.C-ből.
- Kösziskacok, de kihagyom - kiáltott vissza mosolyogva.
- Maiko! Ne mondj ilyet! - csatlakozott Aiji is.
- Ma nincs kedvem.
- Akkor el kell,hogy raboljalak - suttogta valaki a fülébe, mire a lány riadtan fordult volna meg, de eltakarták a szemét. Valaki felkapta a vállára, és úgy futott vele.
A lány nem sikított, de még csak nem is ficánkolt. Csak görcsösen kapaszkodott elrablója vállába. A hang valahonnan ismerős volt neki, de még maga sem tudta, hogy honnan.
Úgy tízpercnyi gyaloglás után tette le az illető.
- Élsz még? - Vette le róla az elrablója a kendőt.
Maiko nem tudott válaszolni, csak a szája elé kapta a kezét.
- Ide ne traccsolj! - kiáltott fel Reita.
A lány ehelyett felpattant, és elkezdte ütögetni a fiú mellkasát.
- Megijedtem, te őrült! - suttogta, miközben a keze nem állt le. A fiú csak nevetett, de amint erősebbek lettek az ütések, elkezdett hátrálni, egész a falig.
- Sajnálom.
Az arcára tette a kezét. Erre az énekesnő lefagyott.
- De te nem akartál eljönni!
- Ez még nem jogosít fel semmire! - Hátrált pár lépést, de a fiú sajnos követte.
- Dehogynem - válaszolta mosolyogva. Majd olyat tett, ami meglepte Maikot.
Megcsókolta.
|