AZ OLDAL ELKÖLTÖZÖTT!!!

- Ezt nem hiszem el! Hol van a nyakláncom? - Ha nem fél óra lett volna, míg megcsináltam a hajamat, legszívesebben megtéptem volna a hajam. Ízlésesen rövid szoknyám már pattanásig feszítette az idegeimet.

- Mármint ezt keresed? - kérdezte Lucy az ajtóból, lebegtetve a kiszemelt áldozatot. Elkerekedett a szemem. Odavágtattam hozzá.

- Miért nem adtad oda fél órával ezelőtt? - ráncoltam a homlokom.

- Szerinted tudtam, mit keresel? De idefigyelj Amy. Nyugi. Minden rendben lesz.

- De félek! Ez lesz életem első partyja.

- Harryvel. Amikor igent mondtál neki, ezt is elfogadtad, vele együtt. - Lucynak természetesen mindent elmondtam. Még nem kötöztem el otthonról, mert az elhamarkodott döntés lett volna.

Bár most mindent annak éreztem. Mesébe illő volt a történetünk, és féltem, hogy az igazi életben is feltűnik egy gonosz, aki szétválaszt minket. Azt akartam, hogy minden továbbra is tökéletes maradjon.

Az újságokban is szerepeltem már. Egy étteremben vacsoráztunk Harryvel, amikor lencsevégre kaptak minket. Fogalmam sincs honnan, de máris szinte mindent tudna rólam.

Tudtam, hogy ez lesz.

És élvezem. Mert az, hogy a hercegemmel lehetek, mindent megér. Lucy sokszor ugratott azzal, hogy eddig biztos azért nem randiztam, mert egyből egy herceggel szerettem volna kezdeni. Hát igen, elég furcsa, hogy pont vele hozott össze a sors.

A nyakamba akasztottam a nyakláncot, a fülbevalót is felvettem. Bekapcsoltam a szandim csatját, és indulásra készen álltam. De azért még megnéztem magam a tükörben.

Hosszú, szőke hajamat oldalra fogtam, és hatalmas loknikba sütöttem be. A sminkem is kiváló volt - bent fehér, kívül pedig vörös. A szempillaspirálom varázslatosan naggyá tette azokat. Egy vörös fél vállú ruha díszelgett rajtam. Az a része, aminek volt válla, hosszú ujjú volt. A másik oldalt egyáltalán nem is volt pánt. A térdem felett ért véget a mesés ruha. Vörös cipőm a lábszáram közepéig tekergett felfelé.

Egy fekete koktéltáska párosult mindehhez. Felvettem a dzsekimet, és végre elindultam. Egy limuzin várt minket lent, Harry nélkül. Neki a partyn kellett már lennie.

Ezen a partyn jelentjük be hivatalosan, hogy együtt vagyunk. Bár még csak pár hete tart a kapcsolatunk, Harry biztos benne, hogy egy nap a felesége leszek. Erre kedves emlék jutott eszembe.

- Amy, szeretlek.

- Én is szeretlek, édes.

- De komolyan. Még sosem éreztem ilyet - válaszolta halálosan komor arccal.

- Aranyos vagy - nevettem, és megcsókoltam.

- Amy, néha azt érzem, hogy sokkal jobban szeretlek, mint ahogy az lehetséges. Legszívesebben már most megkérném a kezedet.

- Ráérünk még azzal - suttogtam elérzékenyülten.

Hát igen. Szinte mindig elhárítottam az ezzel kapcsolatos kijelentéseit. Megrémiszt, hogy alig ismerem még, máris úgy érzem, hogy ő az igazi. És nem akarok belerohanni a vesztembe. Meg akarok bizonyosodni arról, hogy ez így lesz a jó. Ehhez pedig idő kell. Amit mi nem adtunk meg egymásnak. Egy hónap után már együtt mutatkozunk. Ez egyszerre bíztató, és rémisztő.

Idegesen szálltam ki a limuzinból. Most készülök sok nemes közé belépdelni, hogy együtt szórakozzak velük. Felkészültem én erre egyáltalán?

Amikor az ajtóban megláttam az öltönyös Harryt, bizton tudtam, hogy igen. Érte képes vagyok belemenni ezekbe.

Magabiztosan mosolyogva mentem fel a lépcsőn. Egy elég elegáns helyen volt a vacsora. Kint is lehetett hallani a lágy zenét. Mit meg nem adtam volna Britney Spearsért…

Elém nyújtotta a kezét, amibe finoman belehelyeztem a sajátomat. Lucy és a barátja már bementek, nem vártak meg minket. Mint kiderült, Harry titokban sokat beszélt Lucyval, fogalmam sincs, miről.

Ketten, egymás mellett léptünk be a csodálatos terembe. Ha nem egy nemesekkel teli terembe léptem volna be, eltátottam volna a számat. Csodálatos díszítés volt, minden pontosan a helyén volt. Meseszép.

- Jó estét kívánok - szólalt meg mellettem egy férfi hang. Mire odanéztem, William herceggel találtam szembe magam.

- Jó estét - mosolyogtam rá.

- Ha nem tévedek, Ameliához van szerencsém?

- Igen, de ha kérhetem, hívjon Amy-nek. Az Ameliát nem annira kedvelem - mondtam annyira elbűvölően, ahogy csak tudtam.

- Értem. Hadd mutassam be a feleségemet, Katet - nézett a mellette álló csodaszép nőre. Persze már őt is láttam a magazinok címlapján, de élőben sokkal szebb. Szinte sütött róla az elegancia. Hirtelen kispályásnak éreztem magam mellette. Sőt, szinte hajléktalannak. Pedig életemben nem öltöztem még ki ennyire.

- Jó estét.

- Jó estét kívánok - Hihetetlen. Még a hangja is elbűvölő.

- Ha nem tévedek, számodra ez az első estély.

- Igen, tökéletesen tudja.

- Akkor sok szerencsét kívánok - mosolyodott el sejtelmesen. - És jó szórakozást.

- Viszont kívánom - mondtam még szélesebben mosolyogva.

- Harry, fiam! Örülök, hogy végül eljöttél - jött oda Károly herceg.

Fiam? Még sosem olvastam volna, hogy ilyen szoros családi viszonyt ápolnak. Persze mivel nem vagyok egy nagy fanatikus, csak azokat olvastam el, amik engem is érdekeltek - szóval szinte semmit.

- Hát, most mégis itt vagyok. Hadd mutassam be neked Amelia Bellt - rakta a csípőmre a kezét.

- Jó estét - köszöntem.

- Hm - végigmért. - Jó estét. További jó szórakozást - majd el is ment. Amint elfordultunk, rögtön Harryre néztem.

- Nem akartál eljönni?

- Az akkor volt, amikor még nem ismertelek.

- Tudod ennek semmin se kellett volna változtatnia. Ha feljössz hozzám, és megnézünk egy filmet, miközben popcornt eszünk, hidd el nem hisztiztem volna.

- Nem örülsz, hogy itt vagyunk?

Szándékosan teszi. Tudja jól, hogy neked mindegy, hol vagyunk, csak együtt legyünk. És ezt akarja belőlem kikényszeríteni. Hát, meglátja, milyen is vagyok, ha kényszerítnek valamire.

- Ó, természetesen felettébb jól érzem magam. Esetleg nem szeretnél táncolni?

- Amy…

- Szóval nem érzed magad jól? Vagy esetleg nem tudsz táncolni?

- Kis bestiám - mondta mosolyogva, de azért elkezdett a táncparkett felé húzni.

Harry mesélte nekem, hogy kiskorában rendszeresen tánc leckéket kellett vennie, mert nem tudott táncolni.

És azt is, hogy utálja a táncot. Azt hiszi, hogy ilyen értékes információt csak úgy elfelejtek? Nem ismer eléggé…

Az egyik kezét a csípőmre, a másikat a vállamra tette. Lassan kezdtünk el táncolni. Végig fogva tartotta a tekintetemet.

Az első tánc nekem nem volt elég. Még egyet kértem. Majd még egyet. Mikor már én is elfáradtam, leültünk az egyik asztalhoz, és italt rendeltünk.

Majd egy szőke szépség ült le Harry mellé. Ilyen szép nőt még életemben nem láttam.

- Helló, Harry. Nem is szóltál, hogy bál lesz. - nyávogta. Kate esetében, amikor megszólalt, még nagyobb lett a tekintélye a szememben. De ennek a lánynak kár volt megszólalni.

- Chels. Nem akarlak megbántani, de te mit keresel itt?

- Károly herceg hívott meg. Csodálkoztam is, hogy nem te.

Harry tekintetéből ki tudtam olvasni, hogy ez szemen szedett hazugság.

- Hát, remélem jól fogod érezni magad.

- Harry… miért vagy most ilyen elutasító? - kérdezte, miközben karjait, mint az indákat rácsavarta Harry nyakára.

- Chels. Kérlek vedd le rólam a kezed.

Azt hiszem, ennek nem akartam tanúja lenni. Bár Harry azt kérte, hogy vegye le a kezét, mégis a becenevén szólította, és még a kisujját sem mozdította meg.

- Mi történt, macim? - nyávogta.

Szó nélkül felálltam, és a WC felé indultam. Vajon kidobnak, ha ott fogok hányni?

- Amy! Amy, kérlek gyere vissz - suttogta. Szóval arra sem vagyok érdemes, hogy hangosan szóljon utánam. Szuper…

Még csak meg sem fordultam. Egy világ tört össze bennem. Ami eddig rózsaszín volt, most szürkére váltott. A kis világom összetört. Azt hittem, hogy Harry más. Hogy ő nem fog kihasználni. De ő is megtette, mint oly sokan már előtte.

Lucy kiszúra, hogy valami baj van, ezért utánam jött.

- Amy, mi történt? - kérdezte a WC-ben.

- Nézz Harryre, és megtudod - feleltem összeszűkült szemekkel.

- Chelseára gondolsz?

- Ha úgy hívják azt a ribancot, akkor igen…

- Igen, ez a neve - mondta Kate, miközben bejött ő is.

- Jó estét, a nevem Lucy - mutatkozott be a barátnőm udvariasan.

- Kate. - mosolygott rá. - Amy. Most menj vissza, és harcolj. Ne kövesd el azt a hibát, amit én.

- De William más, mint Harry. Ha most visszamegyek hozzá, akkor el kell tűrnöm, hogy mindig ez legyen? Hogy midig találjon valami kifogást? Nekem egy hűséges társ kell.

- Még egy hónapja sem vagytok együtt. Alig ismeritek egymást.

- Íme egy kifogás. Éppen most kellene megmutatnia, hogy mennyire is komolynak gondolja ezt a kapcsolatot. Mert ő azért már sok mindent mondott nekem! Mind meggondolatlanul!

. Amy, próbálj meg lehiggadni. Ha feltüzeled magad, semmire sem mész vele - szólt közbe Lucy.

- Nem érdekel - vágtam hozzá, majd kirohantam onnan is. Átvergődtem magam a szűknek tűnő helységen, majd végre már ki is értem a friss levegőre.

- Amy! Hallgass meg, kérlek.

- Miért Harry? Nem lesz semmi értelme. - fordultam felé szinte sírva. Meghökkent.

- Mert… - elállt a szava. Majd megjelent mögötte az a némber. Közénk állt.

- Harry, komolyan ez a csitri érdekel téged? - Hogy mi? Jól hallottam? Csitri? Én? Haha… vicces ezt pont az ő szájából hallani.

- Chels - Még mindig úgy hívja.

Mielőtt még beültem a taxiba hátranéztem.

A szőkeség, és a Hercegem vadul csókolóztak.