AZ OLDAL ELKÖLTÖZÖTT!!!

Arra ébredtem, hogy valaki simogatja a hajamat. Nem mertem kinyitni a szememet. Olyan gyönyörűt álmodtam – még nem akartam felébredni, és visszatérni a szürkeségbe. Legalábbis ehhez az álomhoz képest, az eddigi életemet egy szürke köd borította.

Már látom magam előtt, ahogy Lucy kávét próbál magának csinálni, így sajnos, kinyitottam a szemem.

Egy vörös hajú hercegi sarj feküdt velem szemben. Szikrázó zöld szeme a tekintetemet kutatta.

Megnyugodtam – nem csak egy álom volt.

Harry felkönyökölt, és lepillantott rám.

- Jó reggelt, csipkerózsika! – puszit nyomott a homlokomra.

- Ne mond ezt! Olyan megszokott…

- Akkor a legjobbreggelt szívszerelmem!

Hangosan felnevettem, és lehúztam magamhoz. Forró csókot váltottunk, de nem bírtam abbahagyni.

- Reggeli? – Ő tette meg a helyettem. Sóhajtottam, és kikeltem az ágyból.

- Ez nem fog menni - morogta, és visszahúzott az ágyig.

Egy fél óra múlva végre eljutottunk a konyháig.

- Gonosz vagy - nevettem, miközben elővettem egy kalácsot, és nutellát.

- Miért is? - Esküszöm, még az is királyian nézett ki, ahogy megvajazta a kenyerét. Ámulatba ejtő. Nekem még a szám is nutellás!

- Mert elcsábítottál. És mert hagytad, hogy bedőljek neked - húztam fel a szemöldököm, és mindent lesepertem a földre, fel fekve az asztalra.

Mint egy kismacska végigmásztam rajta, és beleültem Harry ölébe.

- Ki is a gonosz? - suttogta az ajkaim közé.

- Csalni szabad - súgtam vissza.

A két hét életem legszebb időszaka volt. Persze kezdtek kiütni a rosszabb tulajdonságaim - mint például a kupizás. Harry, mint azt az etikett diktálja, kiváló rendet tartott maga körül. Én sehol sem tudtam, hol vannak a cuccaim. Például amikor horgászni akartunk menni, nem tudtam, hol van a szalmakalapom. Fél órán át kerestem, de végül feladtam. Amikor hazaértünk, és visszaraktam a szekrénybe a szandálomat, megtaláltam. Azután persze a szandim kallódott el valahová.

Az utolsó előtti napon azonban láttam, hogy Harry egyre idegesebb. Mindent megtett azért, hogy a pillanat ne múljon el, és megpróbált kapaszkodni mindenbe, ami állandó.

Ezenfelül megtett mindent azért, hogy a kedvemben járjon.

Még soha, egyetlen férfi sem küzdött ennyire a kegyeimért. És az, hogy még herceg is, csak hab a tortán.

De rémesen éreztem magamat. Mert nem tudtam, hogy mi legyen. Ha igent mondok Harrynek, búcsút kell intenem az orvosinak, és a nagy álmaimnak.

De azon kaptam magam, hogy fontolóra veszem. Két hét alatt, beleszerettem. Teljesen. Nem tudnék elválni tőle. És magamat ismerve, nem is fogok tudni nemet mondani.

Szóval vállalnom kell a pezsgőt, a hosszú esteket, fogadásokat, a kényelmetlen kosztümöket. Nyilvánosság előtt még az orromat sem vakarhatom meg.

Emellett minden hibámat ki fogják emelni. De annyira azt éreztem, hogy megéri. Harry miatt még a tűzbe is belerohannék - gondolkodás nélkül. Ez pedig igazán megrémiszt.

Szóval én is feszült voltam az utolsó napokban. A hangulat kiválóból derűssé csökkent.

Aztán az utolsó nap reggel Harry olyan fájdalommal nézett a szemembe, mintha azt érezné. Hogy bármelyik pillanatban elveszíthet.

Megadtam magam.

Ennél nem bírtam tovább. Lehetetlen lett volna elválnom tőle.

- Harry - szóltam hozzá az ágyban. Azzal a csodás mozdulatával felkönyökölt, mint mindig.

- Amy. Nem tudom, mit rontottam el…

- Shh… Te semmit.

- Kérlek, ne gyere ezzel a dumával.

- De nem a te hibád.

- Tudom, tudom.

- Ó, az istenit! Hallgass már el egy pillanatra, a francba is! - káromkodtam. Erről is le kell mondanom.

- De…

- Kuss. Figyelj rám. Nézz a két szemembe, és ha nem fogod fel, hogy mit fogok mondani, őrült vagy. Harry. Ha lehetséges, ez a két hét életem legszebb időszaka volt. Azért jöttem el Magyarországból, mert valami újat akartam. És azt meg is kaptam. Ez a két hét tökéletesen megváltoztatta az egész eddigi életemet. Nem tudnék visszamenni a szürke hétköznapjaimba. A színes életemet akarom élni, veled együtt. Még ha ez azt is jelenti, hogy ott kell hagynom az egyetemet. Szeretlek. És nem akarom, hogy elveszítselek. Inkább halnék meg.

- Azt mondtad, hogy szeretsz?

- Igen!

A nap többi része már egybeolvadt. Csak arra emlékszek, hogy a Hercegem szerelme szinte felőrölt engem.