AZ OLDAL ELKÖLTÖZÖTT!!!

Már több hónap is eltelt, hogy itt élünk Anglia szívében a legjobb barátnőmmel, Lucyval. Ő talált egy céget, ahol egyelőre asszisztensként dolgozhat, és nekem is egyre jobbak az eredményeim az egyetemen. Mindemellett még barátokat is szereztünk. Lucy megismert egy fiút is, akivel randiztak már párszor. Nagyon örülök nekik.

Nekem sajnos nem volt rá időm, mert annyit kellett tanulnom, mint még soha. Minden délután a könyveim felett görnyedtem. Így volt ez ma is, pedig péntek van.

- Lazíts egy kicsit Amy. Gyere el velem bulizni! – ajánlotta fel Lucy.

- Nem lehet. Éppen az idegrendszernél járunk – tiltakoztam.

- Ne mond, hogy nem fújod már kívülről. Még általánosban is te tudtad a legjobban – sóhajtotta.

- Az lehet, de ez akkor is más. Ha most elmegyek, és jól fogom érezni magam, holnap biztos nem lesz erőm tanulni.

- Szerzünk neked felmentést hétfőre, és minden király lesz!

- Csodálom az optimizmusod. De nekem akkor is itt vannak még az idegpályák, és nem engedhetem, hogy legyőzzenek.

- Akkor majd együtt megbirkózunk velük, csak nem most – kacsintott rám.

- Semmivel sem tudlak róla lebeszélni?

- Tudod jól, hogy nem!

- Rendben – mondtam ki végül. Lucy erre a nyakamba ugrott, és sikítozott.

- Nyolckor kezdj el készülődni. De valami csinosat vegyél fel – mondta, és el is tűnt a szobájában. Gyanítom, hogy éppen Eriket, a barátját hívta fel.

Még volt két órám, amit tanulással tölthetek, de most már nem volt hozzá kedvem. Ha nem tudom megtanulni az egészet, nem számít, ha egy vagy két órával többet kell majd fent lennem.

Mivel nem tudtam mit felvenni, elmentem vásárolni. Utólag bántam, hogy nem hívam Lucyt, de mindenkinek van szüksége egy kis magányra.

Több üzletet is végigjártam, mikor már feladtam a reményt, Leroskadtam az egyik padra, és már vettem volna elő a telefonom, hogy felhívjam a taxit, mikor megláttam a kirakatban az álomruhát.

Egyszerű fekete, pánt nélküli, ami kiemeli az alakot. Egy vérvörös öv díszelgett a derekánál. Pont ilyen csizmám van, ami kiválóan fog hozzá illeni. Mosolyogva léptem be az üzletbe, és keresgéltem. Szerencsére pont volt egy a méretemben, és miután megvettem indultam is haza. Otthon leraktam az ágyamra, és kikészítettem mellé a csizmámat. Nyolc óra tíz perc volt, és csodálkozok, hogy Lucy nem törte rám az ajtót.

Elkezdtem készülődni. A ruhámat felvettem egy öt perc alatt, a hajamat is kivasaltam, kb. negyed óra alatt, és a sminkem egy fél óra volt, mert sokszor elrontottam. Mit ne mondjak, nem vagyok valami tapasztalt sminkes, mert reggelente is inkább tanulok, mint sminkelek.

Szóval kilencre már tip-top kész voltam.

- Kész vagy? – kopogott be Lucy a szobámba. Amint meglátott leesett az álla.

- A gimis ballagás utáni buli óta nem láttalak ennyire kicsípve. Talán lesz ott valaki? – húzta fel mosolyogva az egyik szemöldökét.

- Nem értelek, ismerhetnél. Ha valamit csinálok, azt mindig teljes gőzzel csinálom.

- Tereled a témát.

- Nem, nem lesz ott senki – mondtam ki végül, amire kíváncsi volt. Erre csak elhúzta a száját, és elindult az ajtó felé. Ő is ki volt rendesen csípve, egy fekete alapon flitteres ruha volt a mai választása. Fél pántja volt, ami jellegzetes vastag volt. Egy bőr boka csizma volt mellé.

- Negyed tízre jön értünk Erik, szóval még van időnk – mondta. Bólintottam, és leültem a konyhába, az asztalhoz.

Nem várakoztunk sokat, mert Erik hamarabb jött. Váltottak egy csókot a barátnőmmel, és már indultunk is. Néha (szinte mindig) irigyeltem Lucyt, mert neki mindig minden összejött a pasik terén. Ha én kinéztem magamnak egy fiút, az általában nem jött össze, mert vagy idősebb, vagy barátnője volt. Félretettem a gondolataim, és merengve néztem ki az ablakon.

A diszkó előtt, mikor elkérték a pénzt a csizmámba nyúltam be. Nem akartam táskát vinni, és a mellembe sem akartam beletömködni.

- Ez egy kicsit…

- Lucy, ne mondj semmit. Nem akartam táskát hozni – mondtam neki. Néha olyan érzésem van, mintha gondolatolvasó lenne.

Az ember elfogadta, és beengedett minket.

A buli hangos volt, és meg volt tömve emberekkel. Kicsit szorongva éreztem magam, így jobb láttam először inni valamit. Tudom, hülye vagyok, sokan mondták már, de legalább a gátlásaimat had oldjam fel, többet úgysem fogok inni. Egy vodkát kértem, és míg ott ültem többen is bepróbálkoztak.

- Szia cica, van gazdád? – kérdezte tőlem az első. Nem akartam elhinni, hogy ezzel próbálkozik. Egy „hülye vagy, mit akarsz ezzel a baromsággal?” nézéssel meredtem rá, és szerencsére vette a lapot.

- Helló, van kedved közelebbről is megismerkedni? – jött a következő. Lehet, nem kellett volna ennyire rövid ruhát választanom.

- Miből gondolod, hogy kíváncsi vagyok rád? – kérdeztem vissza kedvesen. Kicsit eljátszok vele, majd lepattintom.

- Mert helyes vagyok!

- Ó, van egy kis egó – nevettem, majd legurítottam az italt, és elindultam a táncparkett felé.

Pont a kedvenc számom ment, és a ritmusra kezdtem táncolni. Hamar felvettem a többiek mozgásstílusát, és többen be is álltak mögém. Hihetetlen, hogy még mindig próbálkoznak. Az egyiknek engedtem, hogy több mint két percig táncoljon, de amikor megéreztem az alkoholt, egyből lekoppintottam. Fogalmam sincs miért, pedig ez egy buli, tudhattam volna. Nem is tudom mit kerestem itt.

Végül nem rontottam ki, mint a filmhősök, hanem tovább maradtam. Táncoltam, és egy ideig megfeledkeztem a külvilágról. Mikor Lucy elkapta a kezemet, hogy igyunk még valamit, nem ellenkeztem. Ismét a bárhoz ültem le.

Egy kék szempár kereste a tekintetemet a túloldalról. Mikor észrevettem rám mosolygott, még a szívem is kihagyott egy ütemet, olyan helyes volt.

Huncutul elmosolyodtam én is, és kihívóan kacsintottam neki egyet. Most rajta volt a sor a csodálkozáson.

- Amy, nem ismerek rád – súgta oda Lucy, de szinte meg se hallottam.

A rejtélyes idegen elkezdett közeledni felém. Hogy egy kis kihívást szolgáltassak neki, én pont az ellenkező irányba indultam. A táncparkett felé vettem az irányt, és a táncoló emberek között rejtőztem el. Tudtam, hogy követ, éreztem valahol belül. Néha hátrafordultam, hogy megbizonyosodjak felőle. Ilyenkor mindig kihívóan néztem a szemébe, mire ő megszaporázta lépteit. Pont a fal mellett voltam, mikor elkapott. Kezeivel eltakarta előlem a menekülő utat. Szándékosan a fal felé fordultam, hogy ne lássam az arcát, mert biztos nem is kapnék levegőt.

- Megtudhatnám a neved? – kérdezte a fülembe suttogva. Az előbbi pajkosság teljesen eltűnt belőlem.

- De csak ha szépen kéred – búgtam vissza neki. Az arcomat még mindig nem mutattam meg neki, csak egy picit oldalra fordítottam, de szinte így is a bőrével érintkezett a szám. Hihetetlen érzés volt.

- Kérlek szépen – mondta mosolyogva.

- Nem elég meggyőző – suttogtam immár. Az egyik kezét a derekamra rakta, és mielőtt megsejtettem volna a szándékát megpördített, és már teljesen szemben volt velem. A közelsége szinte bénítóan hatott rám.

- Kérlek szépen – ismételte meg.

- Amelia McKullogh – adtam meg magam. Szédítően bájosan elmosolyodott, és húzott magához közelebb. A tehetetlenségem egy ideig zavart, de inkább átadtam magam a pillanatnak.

- És a tiéd?

- Nem szeretnéd tudni.

- Kérlek – könyörögtem, és átkulcsoltam a kezeim a nyaka körül. Még sosem csináltam ilyet, fogalmam sincs ki ez a nő, aki éppen engem alakít.

- Harry – lehelte, szinte súrolva az ajkaim. Kacéran rámosolyogtam, és kihasználva a pillanatot kisurrantam az öleléséből. Mire észbekapott, már a táncparkett közepén jártam. Lucyhoz mentem először.

- Ma egy kicsit később megyek haza, oké? – kérdeztem futólag, de már mentem is tovább. Végül is nem az anyám, hogy tudassam vele minden lépésem, de azért örültem neki, ha tudja, mégis mi van velem. Nekem ő olyan volt, mint az ikertestvérem.

Pajkosan szaladtam el ismét előle.

Kicsit kettesben akartam vele maradni, így a hátsó bejáraton kisurrantam. Tudtam, hogy követ, de nem volt kedvem tovább menekülni. A poros utca közepén megfordultam. Esküszöm, még levegőt is elfelejtettem venni a látványtól.

A holdfény csillogott vörös haján, és a kék szemében is csodásan tükröződött. Mosollyal az arcán közeledett felém. Mikor odaért hozzám, felpillantottam a szikrázó tekintetébe.

- Van kedved szórakozni? – kérdezte. Nem tudom, hogy mi lehetett a reakcióm, mert megfogta a kezem, és maga után húzott.