|
2. fejezet
Suzame-san 2011.04.17. 13:16
Elérkezett az éjszakai túra. Meglátjátok, mi történik a rémtörténetek után, vagy hogy milyen egy rémes, kialvatlan Jiraiya. A törtéet megtalálható (végre) az AFS-en is, szóval ha tag vagy, írhatsz oda is kritikát :) Ha van valami érdekes ötleted, amit szeretnél benne olvasni, nyugodtan írd meg azt is, valószínű (nem biztos), hogy beleteszem :)
- Áu, Hinata ráléptél a lábamra!
- Elnézést, de nem látok semmit…
- Akkor csak úgy viccből hoztunk zseblámpát?
- Nem nálam van!
- Ino!
- Tessék?
- Csak az országot mond meg, és már tudni fogom, hol jársz.
- Hű, de vicces. Csak kár, hogy nem lehet értékelni. – Négy hangos nevetést lehetett hallani. A fény ezután mindent bevilágított. Öt lány állt egy körben a parkban, pizsamában, és egy pulcsiban.
- Ha azt szeretnétek, hogy lebukjunk, még hangosabban beszéljetek – kapcsolódott be Kakuzu is.
- Hidan! Adj egy seprűt!
- Sakura, te nem vagy normális! Az éjszaka közepén akarsz takarítani? Az anyám is tisztaságmániás, de messze túlszárnyalod őt.
- És még én vagyok a szőke.
- Lányok, mit ittatok? Nekem fehér a hajam…
- Valaki üsse le, mielőtt megölném!
- Kicsim, egy picit felpörögtél! – Nevetett Deidara.
- Mondtál valamit?
- Mielőtt Sakura lebontja a fél világot induljunk – vetette fel Minato.
- Hallottátok! Anyámasszony katonája kiadta az utasítást!
- Kushina, miért szívod a vérem?
- Mert a kedvencem az AB pozitív.
- Tesó! Inkább menjünk – állította le Naruto, mielőtt még valami meggondolatlan dolgot tett volna.*
A kis csapat most már tényleg elindult. Az erdő mélyébe mentek egy túraösvényen.
- Szeva, a nevem Hosigaki Kisame, amit még az oviban kisbetűvel írtam le. Lehet, hogy nem én vagyok a világ közepe, de egyéni vagyok, mert az epém, az köz epe.** - kezdet Kisame.
- Ez meg micsoda? – kérdezte Kushina.
- Ez a saját rappem – húzta ki magát.
- Király!
Megérkeztek egy tisztásra, ahol egy farakás, és a körül farönkök vártak rájuk. Mindenki leült oda.
- Az újak kedvéért, azért tartjuk minden első estén ezt a kis túrát, mert ide jövünk rém történeteket mesélni – világosította fel Kushinát Ino.
- Hiyono? Kezded te?
- Szokásosan – egyezett bele.
- Minden egy sötét napon kezdődött. A szél dühösen döngette a csupasz fák ágait. Gyerekek a temetőbe mentek. Jó dolognak tartották Holloween volt. A foltokban elterülő sűrű ködben csak egy világító pontot vettek észre. Tudtukkal senki sem tartózkodott már ott. Kissé megriadtak. Arra gondoltak esetleg egy őr, vagy sír rablók. Lassú léptei, hangos dobogásként hallatszottak. Amint egyre közelebb lépkedett kirajzolódott az ember alakja. Egy nem túl magas, púposhátú férfi volt az. Remegő kezében tartva egy régi lámpást. Ruhája szakadt, koszos volt. „Gyerekek!” –szólalt meg kedves hangon. „Nem féltek ilyenkor már a temetőbe sétálni?” –nézett kérdően a gyerekekre. „Ugyan!” –legyintett az egyik.
Az öregember csak sejtelmesen elmosolyodott. Pillantása rémisztő volt, olyan átható. „Jobb lenne, ha elmennétek!” –hangja megváltozott. Sokkal komolyabban csengett. „Azt mondják el, van átkozva ez a temető.” –suttogta közben körbenézett nem hallja-e valaki. A gyerekek még jobban megijedtek –márha ez lehetséges volt. De csak egy öregember állt velük szembe. „Ugyan maga sem hiszi el!”
Az öregember nem válaszolt. Nevetni kezdett gúnyosan. Elindult ismét a köd felé. Még egy pillanatra visszanézett válla fölött és ezt mormogta: „Péntek 13. Nem a ti szerencse napotok!”. Aztán a sűrű köd elnyelte magával.
Gyerekek megijedtek a találkozás miatt. Haza akartak menni de sehogy sem tudtak kijutni. Reggel mikor a temető kapuit megnyitotta már csak három gyerek volt ott. A többi vérbe fagyva hevert el valamerre. A rendőrök állattámadásként könyvelték el az esetet.
Az a bizonyos három gyerek annyira sokkos állapotba kerültek, hogy nem tudtak megszólalni se.
Péntek 13. án az egyik felakasztotta magát. Maga után egy képet hagyva, ami egy vénember kötéllel a kezében állt.
A másik egy emeletes házról vetette le magát. A szobában ahonnan leugrott egy cikket találtak. A halloween napi temetős gyilkolásról.
És végül a harmadik. Neki különlegesebb volt a halála. Naplójában ezt írta:
”Már nem bírtam tovább. Hallottam, ahogy az öregember nevetése újra és újra felcsendül fülemben. A hideg kirázott tőle. Álmomban csak őt láttam.”
Ő egy éles tárgyal, oltotta ki az életét. – Ino és Hinata hangosan felsikítottak.
- Gyenge, szerintem tavaly sokkal jobb volt – mondta halálosan nyugodtan Hidan.
- Hidan, nem egy öregember van a hátad mögött? – kérdezte Sakura
Hidan hangosan felordított, és megfordult csapkodva.
- Ne vigyél el! Ne… - Észrevette, hogy nincs ott senki.
- Sakura, még egy ilyen, és nem éled meg a holnapot!
- Sakura-senpai, ott van valaki a hátad mögött – szólt bele Tobi is.
- Tobi, ez nem vicces. Én nem vagyok olyan hülye, mint egyesek…
- Sakura, tényleg van valaki a hátad mögött!
- Hiyono, ne kezd te is!
- Kicsim, nézz hátra!
Valaki megfogta Sakura vállát, mire mindenki felsikított. Miután Sakura elszaladt egész az erdő széléig, vették csak észre, hogy Jiraiya-sensei az.
- Öregnek öreg, de nem azaz öreg…
- Egy jeggyel rosszabb biológiából, Uzumaki!
- Meg se szólaltam! – védekezett Naruto.
- Nem neked mondta, te idióta! – Verte fejbe Sakura.
- Tényleg, nektek ugyanolyan a vezetéknevetek!
- Talán, mert Naruto az unokatestvérem?
- Most, hogy mondod, hasonlítotok.
- Lényegtelen, kölykök! Mi a faszomért vagytok kint, éjjeli háromkor? – türelmetlenkedett Jiraiya.
- Tanár úr, ezt komolyan kérdezi? – háborodott fel Ino.
- Húzzatok vissza a kibaszott házaitokba, mielőtt mindannyiótokat hazaküldelek! – ordibált a tanár. Erre mindenki elindult, persze csak szépen, lassan nevetgélve. Hidan megint Sakurával kezdett veszekedni, és Kushina is hamar rájött, hogy ők mindig szívják egymás vérét. Kushina hátul ment, és Minato ismét bepróbálkozott nála.
- Szia, mizu?
- Hello… semmi különös.
- Mint valami msn beszélgetés.
- Miért, ha megkérdezed, hogy mizu, öntsem ki neked a szívem?
- Igen.
- Na persze.
- Jó, hát az nem pont te vagy.
- Ezt úgy mondod, mintha ismernél.
- Megismertelek.
- Nem hiszem.
- Akkor teszteljük – ajánlotta fel Hiyono. – Holnap randizz a bátyámmal.
- Miért tenném? A világ összes pénzéért nem kezdek ki, egy olyan sráccal, mint ő.
- Miért, milyen srác Minato? – csatlakozott Sasuke is. – Te ismered őt, ha már itt járunk?
- Hát… ömm…
- Nem igazán, ugye?
- Akkor holnap randi.
- Rendben – ment bele Minato egyből. Kushina csak mélyet sóhajtott, és bólintott.
* Naruto és Minato igazából nem testvérek, mert az furcsa lenne. Kushina Naruto unokatestvére, így Minato unokatestvére is lenne, és szerintem az már vérmérgezés lenne… Persze, csak ha összejönnek :) Minato tesója Hiyono.
** Ez nem saját, hanem Fekete Dani eredeti művéből származik, az Egy Akatsukis életéből.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
