AZ OLDAL ELKÖLTÖZÖTT!!!

Hazaérve persze Leetől kaptam – nem keveset. De csak a szokásos volt, miért futottam el, miért nem szóltam, stb. De Kairól nem mondott semmit. Biztos voltam benne, hogy rá is nagyon mérges. Tehát az első esténk nem kezdődött valami jól. És amint megláttam a szobánkat… kis híján szívinfarktust kaptam. Volt öt franciaágy és mindegyik oldalán egy-egy éjjeliszekrény. Az ágyakkal szemben a túloldalon voltak a szekrények – mindenkinek volt egy. A cuccomat valaki már felvitte, és lerakta az egyik ágy szélére. A másik szélén egy másik hátizsák hevert. Csak sóhajtottam és elmentem lezuhanyozni. Szerencsére – bár lehet, hogy ezen meg se kellett volna lepődnöm – külön volt a fiúknak és a lányoknak. Jó volt tisztának lenni, és lemosni magamról a sok feszültséget. Mikor kimentem már szinte mindenki a hálóban volt. Kicsit furcsa volt így látni a csapatot. Persze egy személy nagyon kilógott – Amelia. Ahogy ránéztem a féltékenység ütötte fel a fejét bennem. Csodaszép láy volt. Ezüstös haja lágyan omlott a háta közepéig. A vörös szeme elég nagy kontrasztot adott a világos hajával, de csodálatos volt. Ami azt illeti, a domborulatai sem voltak semmik… mintha csak egy szupermodellt látnék. És sajnos elkezdtem összehasonlítani magamat vele. Ő magas, és lapos hasú, én alacsony vagyok és homokóra alkatú. Az ő lábai kecsesek, és vékonyak, míg az enyémek… hát nem olyanok. Még a hálóruhájában is úgy nézett ki, mint egy modell, én pedig, mint aki felvette a mamája hálóingjét. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy ez a törékeny lány kemény lenne a pályán. Ami ezt illeti, ebben az egyben jobb voltam – az én alkatom sokkal sportosabb volt. De ami betette nálam a kaput az nem ez volt.

Rayel beszélgetett.

Nevetgettek, és mosolyogtak egész idő alatt. Olyan volt, mintha csak egy reklámot látnék, az egészséges szerelmes tinik életéről. A pumpa rögtön felment bennem. Inkább csak bevetettem magamat az ágyba. Kai szerencsére még sehol se volt. Magamra húztam lepedőt és próbáltam nem meghallani az egész éjszaka alatt tartó csevejt és nevettetést. Szerencsétlenségemre „egész” hamar elaludtam.

Másnap kora reggel ébredtem. Még mindenki aludt. Én csak halkan kimásztam az ágyból és felöltöztem a futóruhámba. Amikor visszamentem az iPodomért olyat láttam, amit nem hittem volna. Kai nyugodt arcát. Éppen aludt – és hihetetlen -, de be kell ismernem, hogy nagyon aranyos volt. Most nem tükrözött semmi érzelmet az arca, csak békét. Ha a nap minden pillanatában ilyen lenne, mennyivel megkönnyebbítené az életem.

Ezen gondolkoztam, miközben elindultam futni. Az ajtóban valaki utánam szólt.

- Jó reggelt. Úgy tűnik, nem csak én vagyok korán kelő – hallottam Amelia csilingelő nevetését.

- Neked is jó reggelt – mondtam kedvesen. – A nevem Mariah.

- Engem Ameliának hívnak – mutatkozott be ő is. – Futni mész? Mehetek veled?

- Persze – feleltem. Azt hittem, hogy a reggeli futást egyedül tölthetem, de nem akartam gonosz lenni vele. Így ketten indultunk el.

Igazából Ameliával futni nem volt olyan rossz. Gyorsan felvettük egymás tempóját – és nekem kellett lassítanom. Nem szóltunk egymáshoz, csak a gondolatainkba merültünk. Kb. egy fél órát futhattunk, mikor visszaértünk a szállásunkhoz. Bementünk a konyhába és ittunk.

- Mond csak, te mióta ismered Rayt? – hozta fel a témát.

- Már gyermekkorom óta. Együtt nőttünk fel.

- Gondoltam. Tegnap, mikor eltűntél nagyon aggódott – nézett rám mosolyogva.

- Sokat jelent nekem. Az egyik legjobb barátom – jelentettem ki.

- És nem több? – kérdezte őszintén.

- Hát… attól függ, miért kérdezed – tértem ki ügyesen a kérdés elől. Persze én vagyok a legjobban felháborodva, ha ezt velem teszik meg, de ez most nem lényeg.

- Tudod, szerintem Ray… belevaló srác. De ha van esetleg köztetek valami, akkor… - célzott arra, hogy rá szeretne hajtani.

- Ohh, hát erre csak annyit tudok mondani, hogy – itt tartottam egy kis szünetet. Ha elmondom neki, hogy több nekem, akkor biztos nem lesz köztük semmi. És ennek jobban örültem volna – de eszembe jutott tegnap Ray arca, mikor Ameliáról beszélt. Egyértelmű, hogy ő sem közömbös iránta. És nekem barátként kell viselkednem vele. Nem pedig rosszat okozni neki. – Ray nekem olyan, mint a bátyám. Semmi több – jelentettem ki. Olyan egyszerűen ment a hazudás, hogy még én is meglepődtem rajta. Vagy lehet, hogy nem hazudtam?

- Értem. Csak tisztázni szerettem volna a dolgokat. E most ejtsük ezt a témát. Mi van közted és Kai között? – nézett rám sokatmondóan.

- jaj, valamit félreértettél! Kai? Fúj… otromba, gonosz és útálom. De tényleg. Még sose éreztem ennyi gyűlöletet senki iránt. Igazából, csak miatta jöttem el, de nem olyan értelemben. Egy fogadást kötöttünk. Amit én fogok megnyerni. És akkor szívhat a nagyképű, beképzelt, fenegyerek. Azt hiszi magáról, hogy ő a világ közepe. De majd én megmutatom neki – és sajnos ezt mind becsukott szemmel mondtam, hogy nagyobb hatást keltsen. Észre sem vettem, hogy közben bejött valaki más is a konyhába.

- Örülök, hogy így vélekedsz rólam – hallottam a hűvös hangot, ami épp elmenni készült. – De a szemembe is elmernéd mindezt mondani? – nézett vissza.

- Hát persze – néztem rá Bele a szemébe, egyenesen. – Kai, én út… - akartam elkezdeni, de olyat láttam, hogy bennem maradt a szó. Csak pár perccel később voltam képes megszólalni. Mikor ő már elment – gúnyos mosollyal az arcán. Amelia csak nézett.

- Hahó, Mariah, itt vagy? – kérdezte, miközben a kezét lengette az arcom előtt. Akkor sikerült „feleszmélnem”.

- Persze – ráztam meg a fejem.

- Mit láttál? – kérdezte mosolyogva.

Szeretetet. Akartam válaszolni, de nem jött ki semmi. Tényleg. A szeme, olyan szeretettel telt meg, amire nem számítottam.

- Semmi különöset – válaszoltam.

- Tudtam, hogy tetszik neked! – kezdett tapsolni.

- Micsoda? – néztem rá kerek szemekkel.

- Hidd el nagyon sok embert láttam már szerelmesen. És azt nem láttam, hogy Kai, hogyan nézett rád, de a te reakciódat igen. Szerelmes vagy, csak nem ismered be magadnak. A gyűlölet, ami benned van, nem is az, aminek gondolod – mondta.

- Mintha csak egy pszichológust hallgattam volna – ásítottam. De valahol, mélyen – nagyon mélyen – tudtam, hogy igaza van. De nekem nem tetszet Kai! Ő olyan beképzelt, öntelt, önfejű és… aranyos. Megráztam a fejemet és elhessegettem a gondolatot. Ha nekem tetszene is Kai, akkor se változna semmi se. Ő ugyanolyan maradna, és esélyem se lenne arra, hogy netalántán kialakuljon valami.

- Most ezt mondod. De egy hét alatt magadnak is be fogod ismerni – nevetett és felment a szobába. Én is elindultam, hogy lezuhanyozzak. Most volt hét óra és fél nyolckor lesz az első edzésünk. Tehát már mindenki fent van – gondoltam és meg is bizonyosodtam felőle. A szobában nagy volt a nyüzsgés. Lee és Max máris elkezdtek játszani és szinte mindenki köréjük gyűlt. A Hilary nevezetű lány épp Tysonnal vitatkozott, aki ügyet se vetett rá, mert a meccs érdekelte. Miután lezuhanyoztam már Kevin párbajozott Kennyvel. Elég izgalmasnak bizonyult, így én is elkezdtem nézni. Kenny nagyon ügyes volt, többször is hárította Kevin támadásait. Aztán, az utolsó pillanatban, mikor Kevin bevitte volna az utolsó támadást, Kenny ellentámadásba lendült és kilökte a csatatérről Kevin beybladeját. Dizzi ügyesebbnek bizonyult most, mint Galamon. Kevin egy kicsit sértődött volt, de azért gratulált Kennynek.

- Ideje lenne a gyakorlóteremben folytatni. Az edző már vár titeket – jött be az öltönyös fickó.

Mindenki elindult. Csak nekem volt furcsa, hogy egy edző fog minket tanítani? Minket? Mindannyian szerepeltünk már a világbajnokságon és a Bladezúzók már meg is nyerték azt – nem is egyszer. Lehet, hogy alaptalanul, de én ezt sértésnek vettem.

A gyakorló terem nagyszerű volt. Öt pálya volt, mindegyik különböző akadályokkal ellátva. Ezen kívül más és más akadályok a beybladejaink számára. Galux már nagyon várta, hogy kipróbálhassa mindet.

- Üdvözlök mindenkit! – köszönt nekünk egy tanár. Mellette még három más fazon állt. – Mi leszünk egy hónapig a tanáraitok. Egy hónap négy hét, és mind a négy héten más tanárokat fogtok kapni. Mindannyiunk mást tart fontosnak és azt is próbálja majd megtanítani nektek. Feladatokat kaptok, amit ha valaki nem hajt végre, súlyosan megbüntetjük. Mindenki pontokat kap. Akinek a hónap végére a legtöbb pontja lesz, megnyeri a versenyt. Hogy mi a fődíj egyenlőre maradjon titok. Ő itt mellettem, Amgela tanárnő – mutatott a jobbján álló nőre. – Mellette pedig Erik tanár úr – folytatta. – Ő pedig Rick tanár úr. Jómagam pedig Ozore tanár úr. Én leszek az első tanárotok – mondta és a többi tanár el is indult. – Én az edzettségben látom a nyerés lehetőségét. Szóval, amíg engem láttok a beyblaideiteket hagyjátok nyugodtan a szobátokban és vegyetek fel edzőruhát. Először kezdjük egy kis egyszerű futással. Fussátok körbe az edzőtermet ötvenszer – jelentette ki. Én meg se szólaltam. Kellett nekem reggel futni. Most dögfáradt leszek. És szerintem ez még csak a bemelegítés.

- Uram? Ezt komolyan gondolja? Én már futottam ma… - kezdte Amelia.

- Nincs feleselés. Ha neked ez sok, akkor hatvan kört kell futnod – mosolygott gonoszan a tanár. Tudtam, hogy neki lételeme a szadizmus. El is indultunk futni. Ray futott legelöl – jóval előrébb, mint mi. Mi szépen csordában lassan, normális tempóban. Amelia pedig hátul kocogott. Kb. a húszadik körnél szólt a tanár.

- Ha ilyen lassan futtok továbbra is, garantálom, hogy nem hagylak benneteket aludni!

Én csak sóhajtottam és gyorsítottam. Mire utolértem Rayt Amelia is felzárkózott. Egész gyorsan futott, reggel biztos valamit félreértettem. De most nem hagytam magam. Gyorsítottam és megelőztem az ezüsthajú lányt. Neki is versenyezni támadt kedve, így fej-fej mellett futottuk le a többi kört. A végén én nyertem. Diadalittas mosoly volt az arcomon. Amikor rájöttem, hogy Ameliának még futnia kell egy pár kört elszomorodtam. Leültem és onnan néztem a többieket, egy ideig. Kai gyors, egyenletes tempóját nézve ismét csak mosolyogni tudtam. Mr. Ozore jött oda hozzám.

- Örülök, hogy te nyerted, bár nem erre számítottam. Ötven fekvőtámaszt máris kezdheted – adta ki a következő feladatot. Szívesen tiltakoztam volna, hogy legalább még egy kicsit pihenhessek, de nem akartam úgy járni, mint Amelia. Így hát akarva-akaratlanul elkezdtem csinálni.

Estére már halálfáradtan mentem lefeküdni. Mr. Ozore kész szadista, egy perc pihenőt nem adott. És ha valaki megszólalt dupla annyit kellett csinálni. A fekvőtámasz után hasizom, hátizom gyakorlatokat vettünk. És utána a többi talajtornai gyakorlat jött. Igazán fárasztó volt. A zuhanyzás viszont kész élvezet volt. De amikor bementem a szobába láttam, hogy még senki se alszik. Megint játszottak. Most jutott el a tudatomig, hogy egy hétig senki sem játszhat. Mikor befejeződött a játszma felkaptam Galuxot és odaálltam, mint a következő játékos. Meglepődtem, mikor Kai állt elém.

- Szórakozni támadt kedved? – kérdeztem cinikusan. Kaival egyszer már megmérkőztem, és ő nyert. Elvette Galuxot, de sikerült valahogy visszaszereznem. Lemerem fogadni, hogy Ray állt az egész mögött. Na mindegy. Most legalább visszaadhatom neki. Kevin kezdett el számolni.

- Három… kettő… egy… Hasítsatok bele! – kiáltotta el magát.

- Hasíts bele Galux! – engedtem útjára.

Hát mit ne mondjak elég fura párbaj volt. Volt, mikor egyszerre támadtunk, volt mikor egyszerre védekeztük, és olyan is előfordult, mikor én támadtam vagy ő és a másikunk pedig védekezett. Mégis valahonnan tudtam minden következő lépését, és ő is tudta az enyémeket. Tudtam, mikor akar támadni és akkor hárítottam és ő is látta előre mikor indítok támadást. Már annak a határán álltam, mikor kiengedem a bitebestiámat, mikor hirtelen elvesztette a lendületét a beybladem, és szépen, lassan elkezdett leállni. De láttam, hogy Kai beybladeja is lassít. Szurkoltam, hogy az enyém bírja tovább.

És egyszerre állt le mind a kettő.

Legszívesebben a hajamat tépkedtem volna ki, nem hittem el, hogy egyetlenegy másodpercig sem bírta tovább Galux. Pedig mikor legutóbb gyakoroltam, több mint 10 percig bírta úgy, hogy közben támadták a többiek. Fogalmam sem volt, mi történhetett. Aztán Kai mormogása ébresztett fel. Láttam rajta, hogy ő is ugyanolyan érzelmeket érez, mint én. Ezen elmosolyodtam.

- Most minek örülsz? Nem tudtál legyőzni! – mordult rám.

- De te se engem – nevettem és indultam el aludni. Galuxot szépen beraktam az éjjeliszekrényem fiókjába. Most sokkal nyugodtabban aludtam el.